Tepsis csirke

A nap legnagyobb kudarca... Leginkább nem rajtam múlott, de azért mégis elkeserített! Egy kis omlós sültcsirkét terveztem, ropogós sült-burgonyával. A a tepsi aljára olajat csorgattam, burgonyát cikkekre vágtam, a combokat megtisztítottam, és bedobáltam egy tepsibe és különböző fűszerekkel megszórtam: (piros paprika, só, bors, sült csirke fűszersó - ilyesmit ritkán használok)

Összeforgattam a burgonyát és a csirkét, némi vajat tettem a tetejére, majd öntöttem a tepsibe néhány korty vizet:

Alufóliával szorosan lezártam, és alaposan megpároltam a sütőben. Majd a fóliát levéve - gondoltam - szépen pirosra sütöm... Nem értettem, miért nem akar pirulni... Nagy nehezen rájöttem kialudt a sütő... négyszer igyekeztem visszakapcsolni, de minden alakalommal elaludt, a burgonya túlpuhult, a pirosra sütésre esélyem sem volt. Az eredmény ez lett:

Meg sem kóstoltam, a fiúk tisztességgel falatoztak belőle... :) Azt mondták hogy a husi rendesen megpuhult, omlós fincsi volt és a krumplira sem panaszkodtak... Olyan durca voltam, hogy szerintem nem mertek... :)

Májgombóc leves

Nem rajongok a levesekért, sajnos nem is készítek elég gyakran, ezért a jövőben mindenképp szeretném erősíteni ezt a gyengeségemet, így mindenkitől szívesen fogadok valamilyen javaslatot, hogy mi az amit legközelebb készítsek, és ígérem, azt is posztolom, ha érkezik ilyen. 

Anci viszont szereti a leveseket, ezért az Ő kedvére, mindenképp szerettem volna valamilyen egyszerű folyékony táplálékot tenni az asztalra. A máj gombóc levesre esett a választásom, leginkább annak a ténynek köszönhetően, hogy minden volt hozzá itthon, így a -15 fokban nem kell piacolnom! 

Egy-egy nagyobb bevásárlás alkalmával, amikor elindulok husikát beszerezni, rendszeresen veszek egy egy nagyobb adag csirke májat a hentesnél, ha már kifogyóban van a fagyasztóból. Ez általában 1-2 kilogramm, attól függően hogy kapok-e szép árut. Majd hazahozom, gyorsan leáztatom hideg vízben, és alaposan megtisztítom a májakat, leválasztom a szíveket, lehártyázom, kibányászom a véres ereket, inakat, illetve alaposan eltávolítom azokat a részeket, amelyek esetleg epével szennyezettek. Legjobb tudomásom szerint a máj mint alapanyag, zsírban oldódó vitaminokban és vasban gazdag nyersanyag, de sok egyéb kedvező élettani hatású összetevőt is tartalmaz. Úgy tudom érdemes lenne hetente legalább egyszer valamilyen májat fogyasztani, annak ellenére hogy mi nagyon szeretjük - kivéve a sertés májat - így sincs meg a heti egy alkalom. 

Tisztítás után alaposan szétválogatom az ép és szépséges darabokat, azoktól melyek esetleg kicsikét töröttebbek. Az ép májakat 15-20 dekánként fagyasztóba küldöm, így ha picire van szükségem, ahhoz is könnyen hozzá jutok, ha pedig nagyobb adagot szeretnék főzni, akkor több csomaggal veszek ki... :)

A kissé törött darabokat pedig küldöm is a késes darabolóba: összeturmixolom alaposan, majd majoránnával, sóval borssal fűszerezem, és némi ételízesítőt is adok hozzá. Ekkor egy folyékony, igazán visszataszító trutymót kapunk... Ezt vagy zsemlemorzsával, vagy búzadarával sűrűsítjük, úgy hogy ne legyen túl tömör, inkább csak éppen nem folyékony. Ezt a masszát kis adagokra osztom, és mehet is a fagyasztóba, majd lassú kiengedés után, kiskanállal beleszaggatom a már majdnem kész zöldséglevesbe. Így nem is lesz túl kemény a gombócunk, de szétesni sem fog, nem lesz túl tömör és tömény sem. Na a gombócnak valót előző este kivettem...

Átcuccoltam anyához, a főzést ott szándékoztam véghez vinni. Répát és petrezselymet vittem, de természetesen karalábét és zellert itthon hagytam, én kis balga azt gondoltam hogy ancinál tutira lesz... NEM volt! Boltba sem... a nagy hidegben és hóesésben nem voltam hajlandó továbbmenni, gondoltam fincsi lesz anélkül is, úgyhogy némi hagymát apróra vágtam és megdinszteltem némi fincsi kacsazsíron:

Három répát, három vékony petrezselymet megtisztítottam, egy gerezd fokhagymát lereszeltem, és némi kelbimbót is megtisztítottam:

 Majd azt is megforgattam a forró zsiradékban: 

Majd felöntöm vízzel, a levest beízesítem: majoránnával, sóval borssal és egy kis húsleveskockát is dobok bele. Amikor az összes zöldség majdnem megpuhult jó minőségű csigatésztával sűrítem, és kiskanállal beleszaggatom a kiolvadt májgombócot.

Fincsi volt. :)

Vacsi ancinak

Édesanya egy hét után érkezett haza - Budapestről oktatásról, tiszteletére igyekeztem összehozni valami finomat! Természetesen ha igyekszem, vagy izgulok főzés során, akkor Murphy tiszteletére beüt minden ami csak lehetséges... Ez sem úgy sikerült ahogy én szerettem volna, amikor elkezdtem a blogot, megfogadtam, nem csak a sikeres recepteket teszem fel, hanem a kudarcokat is közlöm.... Itt rengeteg problémával találtam szemben magam, vegyük csak szépen sorjában, minden egyes ételt külön posztban... :) A "zöldségpuculó" hiánya volt az első felmerülő probléma, de számos baklövés nehezítette meg a fél délutánomat... melyek részben nekem köszönhetőek, részben a körülmények rosszindulatú tréfája.. :) De nem lehet minden tökéletes!

Az ételek listája  következő: 

1. Májgombóc leves
2. Tepsis csirke
3. Gnocchi baconnel és parmezánmártással
4. Szamócás joghurt torta
5. Téli saláta tejfölös öntettel

Meggyes nudli

A hagymakrémleves igazán finom, de úgy éreztem nem elegendő egy vacsira, és a következő napra ebédre. Kivételesen úgy éreztem hogy nem vágyok húsra, annak ellenére hogy mindig fogyasztunk húst, hacsak kis mennyiségben is... Volt még egy nagyobbacska adag burgonyapüré a hűtőben, ami kevés lett volna vacsira, de ahhoz mindenképp sokalltam hogy a szemetesben végezze, ilyen esetekben mindig burgonyás nudlit készítek belőle. A tészta gyúrás amúgy is megnyugtat, szeretem látni hogyan alakul át a krémes burgonyapüré, selymes laza tésztává. Meg ilyenkor mindig mesterszakácsnak érzem magam, pedig nagymamáink, nap mint nap megcsinálták! :) Aztán mindig el kell döntenem hogy a magyarokra jellemzően édes ételt készítsek, vagy inkább az olaszokra hajazva sósan alkossak belőle valamit amit gnocchi-nak neveznek. Mivel egyértelmű volt hogy nem akarok húst készíteni, és Herry amúgy is imádja az édes ételeket - rettentően édesszájú tud lenni időnként - ezért gondoltam tökéletes kiegészítője lesz a hagymakrémlevesnek, ha valami édeset készítek, aminek az eredeti receptjét természetesen anyósomtól hallottam, csak némileg formáltam rajta.

A burgonyapürét tálba tettem, és dobtam rá két tojást:

Majd összegyúrtam, és finomlisztet folyamatosan adagoltam a masszához, mindaddig amíg egy jól gyúrható, nem túl kemény tésztát kapunk:

A gyúrás viszonylag sokáig tartott, igénybe vett vagy 20 percet, de nagyon jól esett, levezettem a feszültséget, és egy fantasztikus állagú, nagyon finom tésztát kaptam. Majd egy rövid ideig pihentettem a tésztát, addig elkészítettem a levest, majd pici tésztadarabokból vékony köröket formáztam. Mivel a tészta picit lágy, így bőven liszteztem mind a két oldalát hogy a kis deszkámat és a nyújtófámat is megkíméljem a ráragadó tésztától:

Minden egyes kis kört megtöltöttem két szem meggyel - mint az olaszok a raviolit - eltávolítottam a felesleges levegőbuborékokat, a kört félbehajtva, és összenyomkodtam előbb kézzel a tészták találkozásánál, majd egy villa segítségével is megnyomkodtam. 

Feltettem egy edénybe vizet forrni (sóval) és közben némi kekszmorzsát, kicsi házi vajjal megpirítottam. A pirításnál vigyázni kell, mert feltettem némi vajat megolvadni, majd beletettem a kekszmorzsát az olvadt vajba, úgy hogy ne állhasson össze... Csak picike vajat használjunk. Először a vaj csodás illata csapott meg, majd a vajas keksz varázslatos aromája, amit én kifejezetten szeretek, és valamiféle nosztalgikus érzés fog el ebben a pillanatban. Majd folyamatos kevergetés mellett hagyjuk hogy óvatosan melegedhessen a serpenyő. Az illat megjelenése után néhány pillanattal kezd barnulni a kekszünk, azonnal el kell zárni a lángot, hiszen a serpenyő sokáig meleg még így a keksz túlpirulna, vagy megégne, ami sem látványban, sem ízben nem az az eredmény amit most várunk. Némi kevergetés után egy kis házi vaníliás cukorral és sima kristály cukorral is elvarázsoljuk még a kekszet.

A víz felforrása után hármasával  főztem ki a töltött nudlikat, majd megforgattam az édes, vajas, vaníliás kekszmorzsában. Sikere volt, Herry azt mondta hogy nem vacsorázik, amikor meglátta mi készül a kis boszorkánykonyhában, csak annyit kérdezett: "Soká lesz kész?"

Mivel nagyon sok tészta maradt ki, azok után hogy vagy 30 kis táskát kifőztem, készítettem még gnocchit is, amelyet lefagyasztottam, ennek sikerességéről egyenlőre nem tudok nyilatkozni, egy későbbi posztban talán a készült fotókkal együtt leközlöm :)

Hagymakrémleves

Nem sok levest készítek, de időnként nagyon vágyok rá!!! Most is, van jó erős húslevesem, amiért alapból nem rajongok, így azt mindig átgondolom, vagy hagymakrémlevessé, vagy brokkolikrémlevessé, esetleg valami mássá. Úgy gondoltam ideje francia hagymakrémlevest készítenem, az előkészületekkel gyorsan kész lettem, és arra is rájöttem, sokkal könnyebb ezt csinálni, mint írni róla! Azt is megkockáztatom, hogy a tevékeny részével hamarabb elkészülök, mint egy poszt összeállításával, még annak ellenére is hogy, nem olvasgatom át, nem fogalmazom át, csak leírom és mehet is a blogra... Van egy két barát, aki esetleg beleolvas, és szól a helyesírási hibák miatt, vagy a szövevényes megfogalmazásomra figyelmeztet, hogy egy-két jelzőt, szófordulatot, vagy idegen szót távolítsak el, de gyorsan! :) Máris elkalandoztak a gondolataim.
Előkészületek: Megtisztítok öt nagy fej hagymát, két kis gerezd fokhagymát, egy közepes burgonyát és némi zeller gumót. A burgonyát egyéb sűrítési mód elkerülésére teszem a levesbe, a zellerért pedig egyenesen rajongok. Érdekes, mert alapvetően nem eszem meg, főve sem szeretem, viszont zamatos illata miatt fűszerezésre szívesen használom, főleg krémlevesekbe, de az állagán is javít némiképp.

Nagyobbacska darabokra vágom az összes előkészített alapanyagot:

Némi olívaolajat felteszek melegedni, és frissen őrölt borsot is darálok bele, majd amikor már a bors picit pirul, dobok bele egy nagy darabka házi vajat, melyet a piacról sikerült beszereznem, és istenien krémes állaga van. A magas hő hatására pillanatok alatt felolvad, és pompás illatokat röpít a levegőbe. Meg hát számomra a vajnak köszönhetően lesz francia ez a leves. :) Amikor a vaj megolvadt már dobom is rá a feldarabolt hagymát, burgonyát, fokhagymát és zellert. 

Gyorsan lesózom, hogy segítsem a kémiai folyamatokat, mert a só hatására a hagyma kiengedi az összes levét, és gyorsan megpuhul:

Gyorsan felöntöm az ízletes, erős húslevessel, majd jól magára hagyom, és el kezdem készíteni a második fogás, mely eddig a pontig sajnos nevet még nem kapott!

Amikor minden hozzávaló alaposan megpuhult, a botmixerrel alaposan simára pürésítem, előkészítek egy műanyag edényt, melybe tejszínt tettem, ami legalább 20%-os. Majd habverő segítségével óvatosan, vékony sugárban engedem a hideg tejszínre a forró levest, az edény kapacitásának függvényében. Amikor már úgy érezzük hogy elég meleg a tejszínes keverék, úgy az összeset hozzáönthetjük a forró leveshez, és még egyszer kiforraljuk.

Ezt a levest legszívesebben fűszeres kenyérkockákkal tálalom, melynek az elkészítése nagyon egyszerű: nem is kell hozzá sok dolog, csak némi szikkadt kenyér, melyet körülbelül egyforma kockákra vágunk, majd egy tepsibe dobunk, befűszerezzük saját ízlésünk szerint. Én legszívesebben: sót, borsot, és valamilyen zöld fűszert teszek rá, meglocsolom olívaolajjal és alacsony hőmérsékleten kiszárítjuk a sütőben. Egyszerre mindig egy nagy adagot készítek, és zacskózva elég sokáig tárolható, arra kell vigyázni hogy ne avasodjon meg! Ezen volt még némi chili, és petrezselyemzöld. 

Majd kis tálakban, picit tejszínnel és olívaolajjal megcsepegtetve tálaltam:

Esetleg szoktam még rá tenni sajtchipset, vagy reszelt sajtot, de amit nagyon hiányoltam a levesből a friss apróra vágott petrezselyemzöld. Bár így is jól laktam... :)

Sajtszószos csirke

Megálmodtam mit kezdhetnék a maradék gyros hússal! :) Hihetetlenül rajongok a tésztákért, azt bármikor képes vagyok enni! Mivel egy nagy adag husika maradt, és olajjal lefedve várakozott a hűtőben a metamorfózisára, gondoltam valamilyen tészta ételt készítek belőle, de mivel elég jellegzetes volt a fűszerezés, ki kellett találnom mit csinálok, hogy ne érezzük azt hogy ismételten gyrost eszünk.

Nagyon egyszerűen oldottam meg a problémát, és ami zseniális az egészben: mindent megúsztam húsz perc alatt, úgy hogy Herry lelkesen rajongott az új ételért.

Egy nagy lábas vizet odatettem forrni, sok sóval. A kedvenc serpenyőmet nagy lángra feltettem melegedni, a husiról leöntöttem a felesleges fűszeres olajat. Amikor a serpenyő elég forró volt , ezt úgy döntöttem el hogy elkezdtem belepakolni a fűszeres csirkemellcsíkokat darabonként, és a forró fém érintkezésével, a húsdarabok szépen húzódtak össze felé, fura táncot járva a serpenyőben. Egyenként belepakoltam a husi darabokat a serpenyőbe, majd időnként rázogatva, hagytam hogy szépen megpiruljanak:

Amikor megpirultak, a serpenyő középső részén csináltam egy kis helyet, és egy kiskanál mustárt dobtam az edénybe, majd ezt is hagytam egy kicsit pirulni. Találtam a hűtőszekrényben egy darabka sajtot, vékony lapokra vágtam, és ez is mehetett a húshoz. Ekkor már nagyon forró volt a serpenyő, ezért a lángot takarékra állítottam és megrázogattam a hozzávalókat, amikor csendesedett a forróság, óvatosan 2,5-3 dl tejszínnel felöntöttem (30%-os).

Alacsony lángon, időnként megkavarva hagytam hogy lassan besűrítse magát az étel, a sajtnak köszönhetően. Vigyázzunk a hőfokkal, mert könnyen kicsapódhat a tejszín, és pelyhes lesz a mártás, ami nagyon nem szép látvány! Közben eltelt vagy 8 perc is a víz forrásától kezdve, ezért a tésztát leszűrtem. A vacsihoz szükséges adagot tányérra szedtem, a többit alaposan átmostam hideg vízzel, hogy ne főzze túl saját magát, és némi olívaolajjal megcsepegtettem, így másnapra nem puhul túl és nem ragad össze egy nagy mócsinggá. 

Amikor már majdnem kész a mártás, de egy picikét még hígabb, mint amit szeretnénk elérni, akkor zárom el alatta a lángot, hiszen a forró serpenyő még dolgozik, így sűríteni fogja még magát a szószunk. A saját adagomat a tányéromra tettem, és nagyon jót falatoztam. :) A szósz hihetetlen selymességével körülfonta a finom tészta minden egyes milliméterét, a fűszeres husi elfelejtette velem az egész nap bosszankodását.

Némi odafigyeléssel és időzítéssel, néhány perc alatt megúszhatjuk az esti főzést, megkímélve magunkat a teljes kimerüléstől, úgy hogy nem kell íztelen, vacak műkaját vacsoráznunk... :)

Gyros

Amikor a halfasírt elkészült, a hűtőben még mindig volt egy filézett csirkemell, és került egy csontos bőrös egész mell is. Semmi esetre sem akartam hagyni, hogy kárba vesszen a fincsi husi. Mivel fagyasztóból került elő, ezért a tartósítás ezen formáját már nem választhattam! Elkészíteni nem akartam, mert úgysem bírtuk volna megenni, ezért a legkézenfekvőbb megoldás csakis egy olajos pác alkalmazása lehetett. Illetve Herrymet elküldtem bevásárolni szombaton, és kétfajta burgonyát hozott: hagyományos vörös héjú krumplit, és sárgát, amit úgy tudok hogy, sütésre szoktak használni, de azon kívül hogy - feltételezem a keményítőtartalmukban lehet különbség - semmilyen egyéb információt nem tudok...

Így a csirkemell, olajos pác és sült krumpli "szentháromságából" számomra egyértelmű volt, hogy az adott alapanyagokból gyros-t fogok készíteni, nem mellékesen figyelembe véve azt az információt hogy a kedves is nagyon szereti. :)

Először elkészítettem a pácot: napraforgó olaj, só, bors, pirospaprika, oregánó, bazsalikom, fokhagyma (reszelve), hagyma (reszelve), rozmaring, majoránna, kakukkfű és még pirított babérlevél is került a pácba, némi ételízesítő kíséretében. Igazából ezeket a pácokat úgy készítem, hogy előveszem a két fűszeres kosaram, amiben a szárított fűszereim vannak összetömörítve, és ami a kezembe akad, már mehet is az olajba, amit éppen érzek a számba, is tudom hogy jó lehet :)

Majd eltávolítottam a bőrös csirkemell bőrét, kifiléztem a husikát, majd megszabadítottam a hártyától és minden oda nem kívánt "alkatrésztől", zsírcsomóktól, vértől. Alaposan hideg vízben átmosom. A filézés rendkívül egyszerű, csak egy éles, kicsi és vékony pengéjű késre van hozzá szükség. Kitapintjuk a csontot középen, majd belevágunk a husiba, majd igyekszünk kicsi mozdulattal, közvetlenül a csontról leválasztani a husit, úgy hogy azon minél kevesebb maradjon. A csontot esetlegesen, ragulevesbe bátran félre tehetjük.

 A csirkemellről a kis belső filét leválasztom, keresztben felcsíkozom, a nagy filét keresztben három felé szeletelem, úgy hogy egy nagyon éles késsel, erősen a deszkára nyomom, majd óvatosan vékony szeletekre vágom, majd azt is felcsíkozom. Gyorsan összekeverem a páccal és kis adagokba egy műanyag edénybe pakolom a fűszeres húscsíkokat, úgy hogy a húsdarabok között egyetlen egy levegőbuborék se férhessen meg. A széleit lenyomkodom, és igyekszem hogy a húscsíkocskák minél vízszintesebben helyezkedjenek el, majd olajjal lezárom, így késleltethetjük leginkább a husi megromlását.

Erősen lezárom, és a hűtőben a lehető leghidegebb helyre teszem. Hétfőn készült belőle vacsora és keddi ebéd, így 24 órát pácolódhatott a husi.

A sárga héjú burgonyával továbbra is mindösszesen annyi információm van, hogy talán gyorsabban készül el mint a hagyományos, így gondoltam hogy az elkészítés során kialakult véleményemet osztom meg veletek: sajnos türelmetlen voltam ahhoz, hogy az eredeti módon készítsem el, hiszen azt kétszer kell megsütni, valamint úgy tudom hogy ezt az elkészítési módot több nemzet is magáénak jegyzi (pl. franciák, belgák) ... De mivel éhes voltam,  illetve ezt a fajta gumót nem ismerem, így én alkalmasabbnak találtam egyszer megsütni, gyorsabb, és a tapasztalat alapján legközelebb bátrabban bánok majd vele!
Először is odakészítettem bő olajat a burgonya sütéséhez, amíg az alaposan felmelegedett, elegendő időm volt meghámozni és hosszú hasábokra vágni a burgonyát. Én nem szeretem a hasábot, de a szalmakrumplit sem, jobban kedvelem az arany középutat, amikor nem is túl vékony, nem is túl vastag, a külseje hívogatóan ropogós, a belseje puha omlós. Első tapasztalat alapján a bő forró olajba dobtam a megfelelő vastagságúra vágott burgonya hasábokat, majd meglepődve tapasztaltam, hogy teljesen lágyak lettek, ha nem vigyáztam volna rájuk, akár össze is törhettem volna a darabokat. Így magára hagytam, hadd süljenek. Addig felmelegítettem a kedvenc serpenyőm, minden zsiradék nélkül, és amikor elég forró volt, beledobáltam a pácolt husi csíkokat, ezt is ott hagytam egy kis időre, pirulhasson kedvére, addig megint elmosogattam a magától keletkezett szennyes edényeket.
Majd megforgattam kicsit a burgonyát, és sütöttem még egy kicsit, majd papírtörlőre szedtem:

Előre nem fűszereztem, hiszen a só hatására löttyedt vacak krumplit kapnék, fűszerezze inkább mindenki a tányérján, saját szája íze szerint. Mivel több ezer fajtája van a krumplinak, sajnálom, hogy nem tudom pontosan ennek mi volt a pontos neve, hiszen a sütéssel egy nagyon izgalmasan ropogós külsejű és hihetetlenül selymes, bársonyosan puha édes belsejű pityókát kaptunk! Imádtam.

Közben a husikat is néhányszor átforgattam, alaposan lepirítottam. 

Míg az étel két fő része készült, addig felvágtam a zöldségeket:

Jelen esetben vágtam fel paradicsomokat, egy kis káposztát, némi újhagymát, vékonyra szeleteltem uborkát és egy szál répát, továbbá találtam némi fekete retket is a hűtőszekrényben, így az is mehetett a tálra. Fűszereket megint nem használtam, hiszen ebédre is ezt visszük, csak az hiányozna hogy elveszítsék a roppanósságukat. Illetve eléggé fűszeres a husi, és az öntetnek lesz a feladata az ízesítés.

A husikat megrázogattam a serpenyőben, elkészültre nyilvánítottam, és egy kis tálra szertem:

 

 Már csak az öntet volt feladatként, melyről értékelhető fotót nem sikerült készítenem, így prezentálni sem tudom. De vagy négy evőkanál házi tejfölbe, némi sót és borsot, valamint rengeteg Erős Pistát tettem - körülbelül öt teáskanállal. Mi szeretjük ha szép rózsaszín színe és erős, markáns csípőssége van. Illetve szoktam készíteni joghurtos-kapros öntetet, de friss kapor híján nem kockáztattam a szárított változattal, az úgyis csak vésztartalékként található a varázsdobozban, de az étel többi részének köszönhetően, nem éreztem nagyon szükségesnek.

Mondanom sem kell, mind elfogyott, és kezdhettem elölről a sütögetést, hogy ebédünk is legyen... Az egész főzés nem tartott tovább mint fél óra, így maradt időm a lazításra is. :)

Még egy jó nagy adag husikát kisütöttem, ennek ellenére még mindig maradt az edényben. Azért nem készítettem el hogy a kukában landoljon, de újra elrendeztem az edényben, olajjal lezártam, hátha megálmodom éjjel, hogy azzal mi legyen! Megálmodtam... :)