Amikor a halfasírt elkészült, a hűtőben még mindig volt egy filézett csirkemell, és került egy csontos bőrös egész mell is. Semmi esetre sem akartam hagyni, hogy kárba vesszen a fincsi husi. Mivel fagyasztóból került elő, ezért a tartósítás ezen formáját már nem választhattam! Elkészíteni nem akartam, mert úgysem bírtuk volna megenni, ezért a legkézenfekvőbb megoldás csakis egy olajos pác alkalmazása lehetett. Illetve Herrymet elküldtem bevásárolni szombaton, és kétfajta burgonyát hozott: hagyományos vörös héjú krumplit, és sárgát, amit úgy tudok hogy, sütésre szoktak használni, de azon kívül hogy - feltételezem a keményítőtartalmukban lehet különbség - semmilyen egyéb információt nem tudok...
Így a csirkemell, olajos pác és sült krumpli "szentháromságából" számomra egyértelmű volt, hogy az adott alapanyagokból gyros-t fogok készíteni, nem mellékesen figyelembe véve azt az információt hogy a kedves is nagyon szereti. :)
Először elkészítettem a pácot: napraforgó olaj, só, bors, pirospaprika, oregánó, bazsalikom, fokhagyma (reszelve), hagyma (reszelve), rozmaring, majoránna, kakukkfű és még pirított babérlevél is került a pácba, némi ételízesítő kíséretében. Igazából ezeket a pácokat úgy készítem, hogy előveszem a két fűszeres kosaram, amiben a szárított fűszereim vannak összetömörítve, és ami a kezembe akad, már mehet is az olajba, amit éppen érzek a számba, is tudom hogy jó lehet :)
Majd eltávolítottam a bőrös csirkemell bőrét, kifiléztem a husikát, majd megszabadítottam a hártyától és minden oda nem kívánt "alkatrésztől", zsírcsomóktól, vértől. Alaposan hideg vízben átmosom. A filézés rendkívül egyszerű, csak egy éles, kicsi és vékony pengéjű késre van hozzá szükség. Kitapintjuk a csontot középen, majd belevágunk a husiba, majd igyekszünk kicsi mozdulattal, közvetlenül a csontról leválasztani a husit, úgy hogy azon minél kevesebb maradjon. A csontot esetlegesen, ragulevesbe bátran félre tehetjük.
A csirkemellről a kis belső filét leválasztom, keresztben felcsíkozom, a nagy filét keresztben három felé szeletelem, úgy hogy egy nagyon éles késsel, erősen a deszkára nyomom, majd óvatosan vékony szeletekre vágom, majd azt is felcsíkozom. Gyorsan összekeverem a páccal és kis adagokba egy műanyag edénybe pakolom a fűszeres húscsíkokat, úgy hogy a húsdarabok között egyetlen egy levegőbuborék se férhessen meg. A széleit lenyomkodom, és igyekszem hogy a húscsíkocskák minél vízszintesebben helyezkedjenek el, majd olajjal lezárom, így késleltethetjük leginkább a husi megromlását.
Erősen lezárom, és a hűtőben a lehető leghidegebb helyre teszem. Hétfőn készült belőle vacsora és keddi ebéd, így 24 órát pácolódhatott a husi.
A sárga héjú burgonyával továbbra is mindösszesen annyi információm van, hogy talán gyorsabban készül el mint a hagyományos, így gondoltam hogy az elkészítés során kialakult véleményemet osztom meg veletek: sajnos türelmetlen voltam ahhoz, hogy az eredeti módon készítsem el, hiszen azt kétszer kell megsütni, valamint úgy tudom hogy ezt az elkészítési módot több nemzet is magáénak jegyzi (pl. franciák, belgák) ... De mivel éhes voltam, illetve ezt a fajta gumót nem ismerem, így én alkalmasabbnak találtam egyszer megsütni, gyorsabb, és a tapasztalat alapján legközelebb bátrabban bánok majd vele!
Először is odakészítettem bő olajat a burgonya sütéséhez, amíg az alaposan felmelegedett, elegendő időm volt meghámozni és hosszú hasábokra vágni a burgonyát. Én nem szeretem a hasábot, de a szalmakrumplit sem, jobban kedvelem az arany középutat, amikor nem is túl vékony, nem is túl vastag, a külseje hívogatóan ropogós, a belseje puha omlós. Első tapasztalat alapján a bő forró olajba dobtam a megfelelő vastagságúra vágott burgonya hasábokat, majd meglepődve tapasztaltam, hogy teljesen lágyak lettek, ha nem vigyáztam volna rájuk, akár össze is törhettem volna a darabokat. Így magára hagytam, hadd süljenek. Addig felmelegítettem a kedvenc serpenyőm, minden zsiradék nélkül, és amikor elég forró volt, beledobáltam a pácolt husi csíkokat, ezt is ott hagytam egy kis időre, pirulhasson kedvére, addig megint elmosogattam a magától keletkezett szennyes edényeket.
Majd megforgattam kicsit a burgonyát, és sütöttem még egy kicsit, majd papírtörlőre szedtem:
Előre nem fűszereztem, hiszen a só hatására löttyedt vacak krumplit kapnék, fűszerezze inkább mindenki a tányérján, saját szája íze szerint. Mivel több ezer fajtája van a krumplinak, sajnálom, hogy nem tudom pontosan ennek mi volt a pontos neve, hiszen a sütéssel egy nagyon izgalmasan ropogós külsejű és hihetetlenül selymes, bársonyosan puha édes belsejű pityókát kaptunk! Imádtam.
Először is odakészítettem bő olajat a burgonya sütéséhez, amíg az alaposan felmelegedett, elegendő időm volt meghámozni és hosszú hasábokra vágni a burgonyát. Én nem szeretem a hasábot, de a szalmakrumplit sem, jobban kedvelem az arany középutat, amikor nem is túl vékony, nem is túl vastag, a külseje hívogatóan ropogós, a belseje puha omlós. Első tapasztalat alapján a bő forró olajba dobtam a megfelelő vastagságúra vágott burgonya hasábokat, majd meglepődve tapasztaltam, hogy teljesen lágyak lettek, ha nem vigyáztam volna rájuk, akár össze is törhettem volna a darabokat. Így magára hagytam, hadd süljenek. Addig felmelegítettem a kedvenc serpenyőm, minden zsiradék nélkül, és amikor elég forró volt, beledobáltam a pácolt husi csíkokat, ezt is ott hagytam egy kis időre, pirulhasson kedvére, addig megint elmosogattam a magától keletkezett szennyes edényeket.
Majd megforgattam kicsit a burgonyát, és sütöttem még egy kicsit, majd papírtörlőre szedtem:
Előre nem fűszereztem, hiszen a só hatására löttyedt vacak krumplit kapnék, fűszerezze inkább mindenki a tányérján, saját szája íze szerint. Mivel több ezer fajtája van a krumplinak, sajnálom, hogy nem tudom pontosan ennek mi volt a pontos neve, hiszen a sütéssel egy nagyon izgalmasan ropogós külsejű és hihetetlenül selymes, bársonyosan puha édes belsejű pityókát kaptunk! Imádtam.
Közben a husikat is néhányszor átforgattam, alaposan lepirítottam.
Míg az étel két fő része készült, addig felvágtam a zöldségeket:
Jelen esetben vágtam fel paradicsomokat, egy kis káposztát, némi újhagymát, vékonyra szeleteltem uborkát és egy szál répát, továbbá találtam némi fekete retket is a hűtőszekrényben, így az is mehetett a tálra. Fűszereket megint nem használtam, hiszen ebédre is ezt visszük, csak az hiányozna hogy elveszítsék a roppanósságukat. Illetve eléggé fűszeres a husi, és az öntetnek lesz a feladata az ízesítés.
A husikat megrázogattam a serpenyőben, elkészültre nyilvánítottam, és egy kis tálra szertem:
Már csak az öntet volt feladatként, melyről értékelhető fotót nem sikerült készítenem, így prezentálni sem tudom. De vagy négy evőkanál házi tejfölbe, némi sót és borsot, valamint rengeteg Erős Pistát tettem - körülbelül öt teáskanállal. Mi szeretjük ha szép rózsaszín színe és erős, markáns csípőssége van. Illetve szoktam készíteni joghurtos-kapros öntetet, de friss kapor híján nem kockáztattam a szárított változattal, az úgyis csak vésztartalékként található a varázsdobozban, de az étel többi részének köszönhetően, nem éreztem nagyon szükségesnek.
Mondanom sem kell, mind elfogyott, és kezdhettem elölről a sütögetést, hogy ebédünk is legyen... Az egész főzés nem tartott tovább mint fél óra, így maradt időm a lazításra is. :)
Még egy jó nagy adag husikát kisütöttem, ennek ellenére még mindig maradt az edényben. Azért nem készítettem el hogy a kukában landoljon, de újra elrendeztem az edényben, olajjal lezártam, hátha megálmodom éjjel, hogy azzal mi legyen! Megálmodtam... :)
Ancsaaaaa!
VálaszTörlésÉhes letteeeeem :)
Régen volt ebéd idő... :)
TörlésMeg kell csinálni, csak majd híreket halljak! :)
A bejegyzés megadta az inspirációt, hogy elkészítsem. Sok hasznos tippet tudtam meríteni, és nagyon fincsi lett!
VálaszTörlés