Nany: Malac karaj csíkok párolt rizzsel

Alapvetően nem vagyok rizs párti, de nem ehetünk állandóan tésztát, vagy krumplit, így rendszeresen rizs is kerül az asztalra. Emlékszem fiatal kezdő háziasszonyként minden merényletet sikerült elkövetnem ezzel a növénnyel, leégettem, szétfőztem, volt, hogy ízetlen lett, de az is előfordult hogy olyan kemény maradt, hogy nem bírtam volna megenni. Valamit mindig elbaltáztam, aztán egyszer sikerült éppen eltalálnom, úgy hogy számunkra finom legyen, azóta soha nem rontottam el! Egyszer kell eltalálni, utána mindig tudni fogjuk hogy mit csináljunk vele. Én hiszek abban az elméletben, hogy nem csak az általunk használt fűszerek, és alapanyagok milyensége határozza meg asztalra kerülő ételek ízeit, hanem befolyásolja a gáz minősége, a tűzhely milyensége, de még az edényeink is hatással vannak a végeredményre. Ezért mindenkinek saját magának kell megtalálnia a tökéletes elkészítési módot.

Amennyiben párolt rizst készítek - és nem rizottót - akkor számunkra a legfontosabb hogy pergős és ízletes legyen az, attól függetlenül hogy teszek-e bele valamilyen zöldséget, vagy sem. Leggyakrabban a jól ismert rizi-bizit, esetleg kukoricás rizst készítem, de jelen esetben, a legegyszerűbb, legpuritánabb párolt rizst választottam.

Én így készítem: felteszem az edényt a lángra, némi napraforgóolajjal, az olajat alaposan felmelegítem, addig hámozok egy kis fej hagymát, melyet éles késsel picit körbeszurkálok úgy, hogy a hagyma egyben maradjon, majd megforgatom alaposan a forró olajon. Amikor a hagyma kiengedi az illóolajait, és éppen csak megérezzük az illatát, a szükséges mennyiségű rizst is a lábasba tesszük, majd időnként megkeverve, szépen fehéredésig "pirítjuk":

Amikor már egységesen fehérek a rizsszemek - és már megéreztük a piruló rizsszemek különleges illatát - de még nem barnulnak, vízzel felöntöm, és nagy lángon alaposan felforralom. A szükséges víz és rizs arányáról mindenféle variációt hallottam már, de nekem egyik sem vált be, valószínűleg ezért rontottam el minden alkalommal. Az egyetlen ami nekem bevált: teljesen mindegy, hogy mennyi rizst főzünk, az edény méretét úgy válasszuk meg, hogy az körülbelül kétszeresére fog dagadni, és a víz mennyisége annyi legyen, hogy körülbelül két ujjnyira ellepje. Ilyenkor fűszerezem némi sóval és egy húsleveskockával, majd takarék lángra teszem és lefedem. Amikor a víz már majdnem elpárolgott, megkóstolom. Ha majdnem tökéletesen puha, akkor a lángot elzárom, és fedő alatt pihentetem még vagy 15 percig. Előfordulhat, hogy még néhány korty vizet kíván ilyenkor, de ez mindig attól függ hogy milyen minőségű rizst sikerült vásárolni, én például sosem veszek zacskós félkész rizst, szükségtelenül drágának találom, és soha nem lesz olyan ízletes. Bátran kísérletezhetünk a fűszerezéssel, nagyon sokféle variációt kipróbálhatunk, egészen különleges ízeket csalogathatunk elő. Természetesen ha rizottót készítek, ahhoz mindig kerek szemű fajtát használok, de annak a elkészítési technológiája is egészen más.

Jelenleg karajt készítettem hozzá, és mivel a rizst pergősen szeretjük, ezért nagyon kedvelem, ha valamilyen szószos, szaftos husi kerül mellé. Mindig egyben veszek karajt, kicsontozom, a csontot külön lefagyasztom, amit később vagy csontlevesbe, vagy valamilyen más ételbe használok fel, a húsát pedig egyforma szeletekre vágom. Általában négy szeletenként fagyasztom, így ha csak vacsit készítek fejenként két szelet tökéletesen elegendő egy étkezésre. Mivel most ebédnek is ezt az ételt szántam, így két adag karajt vettem ki a fagyasztóból. A hússzeleteket keresztbe ketté vágtam, majd csinos vékony csíkokra szabdaltam, bőven befűszereztem sóval és frissen őrölt borssal, jól összeforgattam, és meghintettem egy kanál liszttel:

Ismét jól összeforgattam a liszttel, aminek több szerepe is van ebben a receptben: egyrészt segíti a hús szép pirosra pirulását, illetve selymessé fogja sűríteni a szószt. Serpenyőbe forró olajra elkezdtem egyenként belerakosgatni a husi csíkokat. Sajnos alaptulajdonságom a türelmetlenség a főzésben, ezért találtam ki azt a módszert hogy egyenként teszem a csíkokat, mert addig amíg el nem tüntetek minden kis lyukat a serpenyőben, addig nem forgatom, nem mozgatom össze az alapot, így van ideje szépen megpirulni, és minden egyes húsdarabka külsejét lezárom a sütéssel. Ha a serpenyő alján eltűnt a szabad felület, akkor várok még egy kicsit, és gyorsan rázogatással átforgatom a húsokat, és pakolgatom tovább addig, míg az összes husi el nem fogy.

Majd türelmesen egy picit tovább pirítom... Ezután egy kis helyet készítek a serpenyő közepén, némi mustárt és egy kis mézet teszek bele, amit hagyok rotyogni tovább nagy lángon:

A mézet egy nagyon kedves kollégámtól kaptam, ami az Ő nagypapájának a keze munkáját dicséri, és nem mellékesen a PRÉMIUM kategóriába tartozik!!! Isteni finom, bátran állíthatom, és kincs számban mérem, nagyon vigyázok rá, hogy minél tovább ízesíthesse a konyhámban készülő finomságokat! :):):) Majd még egy kis pirítás következik:

A jó minőségű alapanyagokat már csak egy kis friss házi tejföllel koronázom meg, amit csak akkor teszek rá, ha picit lehűl a husi, hogy ne legyen túl nagy a hőkülönbség, így nem lesz pelyhes a tejföl: