Gnocchi baconnel és parmezánmártással

Valamelyik nap, amikor a meggyel töltött nudlit készítettem, sok tészta maradt, ezért azt életemben először megpróbáltam lefagyasztani a gnocchit... De kezdjük a storyt az elején:

A burgonyapürét tálba tettem, és dobtam rá két tojást:

Majd összegyúrtam, és finomlisztet folyamatosan adagoltam a masszához, mindaddig amíg egy jól gyúrható, nem túl kemény tésztát kapunk:

A gyúrás viszonylag sokáig tartott, igénybe vett vagy 20 percet, de nagyon jól esett, levezettem a feszültséget, és egy fantasztikus állagú, nagyon finom tésztát kaptam. Elkészítettem a szükséges mennyiségű meggyel töltött nudlit, aztán észleltem, hogy így is sok tészta kimaradt, mivel meguntam töltögetni a meggyel, és nem raktam cukrot a tésztába, ezért gondoltam tökéletes ha némi gnocchit is készítek, és életemben először megpróbálom lefagyasztani.

Kis darabokat téptem a tésztából, melyből kis gombócokat gyúrtam, és egy villa segítségével barázdákat varázsoltam bele, úgy hogy a villa hátoldalát végigtáncoltattam a tésztagombócon, ezáltal kis mélyedések keletkeznek benne - melyben később a szósz megtelepszik, és sokkal ízletesebb lesz a tészta - valamint kis tojásdad formája lesz...

 Bőven megforgattam a lisztben, mellyel arra számítottam hogy nem fog összetapadni a fagyasztóban:

24 óra múlva ki is vettem, ellenőriztem, természetesen összetapadtak, de a zacskóban odacsaptam a pultra, és varázslatos módon szépen elváltak egymástól, aminek nagyon örültem! Szépen betettem a hűtőbe, gondoltam ideális lesz az anya vacsira! :)
A tésztával elegendőd bajlódtam, ezért gondoltam egy nagyon egyszerű szószt készítek hozzá: majd 20 deka bacont lepirítottam némi vajon és frissen őrölt borssal:

Dobtam rá friss parmezánt csíkokra vágva, tettem bele egy kis reszelt parmezánt, majd két és fél deci harminc százalékos tejszínnel felöntöttem, és lassú tűzön megvártam míg a szósz besűrűsödik, a végén pedig apróra vágott petrezselyemzölddel ízesítettem, így teljesedett ki az íze:

A gocchikat forró sós vízben, kis adagokban kifőztem:

Majd amikor a tészta és a szósz is nagyjából meghűlt, gyorsan összeforgattam, és egy kis tálban tálaltam:

Eredetileg forrón forgattam volna össze, de anyukám még nem érkezett meg, és nem akartam hogy az összes szószt beszippantsa a tészta, ezért vártam a hűléssel, így még szaftosan tudtuk kóstolni. Amikor megérkezett, mondtam neki hogy mit csináltam, nagyon örült és természetesen ezt választotta a menüről. Nekem is nagyon ízlett!!! :)