A spagettit késő délután ettük meg, így vacsi idejére semmilyen éhségérzetet nem éreztünk, így nyugodt szívvel kucorodtunk össze a tévé előtt filmet nézni, és lazítani, felkészülni a reggel kezdődő újabb munkahétre. Majd egyszer csak kezdtem érezni, hogy valami mégsem stimmel, először némi hiányérzetem támadt, majd csak akkor tudatosult bennem hogy mi a gond, amikor már a pocakom is hangos morajlással jelezett nekem... Ekkor már Herrynek is be kellett vallania hogy éhes, nem is csoda hiszen háromnegyed tizenegy, mikor egyen az ember ha nem épp ilyenkor? Muszáj volt valamit gyorsan tenni, ami nagyjából három és fél percembe bele is tellett, villámgyorsan serpenyőt a tűzhelyre, nagy láng, löttyintettem bele némi olívaolajat, meg egy kis darabka vajat, alaposan beszórtam őrölt chilivel, beledobtam a kifőzött natúr tésztát - ami a késői ebédből maradt - alaposan átforgattam. Míg átforrósodott harmadoltam néhány paprikával töltött olívabogyót, azzal is jól megkevertem, és némi házi tejföllel és frissen őrölt borssal tálaltam:
Nagyon jól esett, az olívaolaj kesernyés friss íze mindig magával ragad, a csípős tészta tolakodásán enyhített a tejföl, az olívabogyó pedig különleges zamatot adott az egésznek. Lehet hogy az elfogyasztása még rövidebb volt, mint az összepakolása, pedig az ott egy hatalmas pizzás tényér...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése