A pénteki fejvesztés és "csalódás" után szombaton mindenképp valami nagyon egyszerűt, de intenzívet szerettem volna, és vágytam valami levesre is. Alapvetően nem szeretem a tarhonya levest, de valahogy ez jutott az eszembe, én így készítem: apróra vágyok egy kis fej hagymát, melyet zsíron megdinsztelek, ilyen esetekre mindig félre teszek egy kis szalonna vagy tepertőbőrt, ami szerintem nagyon jó ízt ad az ételnek:
Ha a hagyma már üveges, akkor rádobom a tarhonyát is:
Majd kissé megpirítom, közben meghámozok egy nagyobb fej burgonyát, és ha a tarhonya megpirult, a burgonya kockákat is a zsírra dobom, és jól megforgatom:
Majd leveszem a lángról, ha picit hűlt - már nem pattog - egy nagy kanál paprikát dobok rá, és gyorsan megkavarom, mert a paprika színe a zsiradékban oldódik ki a leginkább, de vigyázni kell mert hamar megéghet, és megkeseredik. Néhány korty vízzel hígítom, tovább ízestem fekete borssal, csípős pirosarannyal, és csípős gulyáskrémmel, valamint húsleveskockával és sóval. Lehet hogy sokan nem szeretik ezeket a hozzávalókat, de én ezen a fázós-havas napon egy csípős pikáns levesre vágytam a meleg szobában.
Felöntöm vízzel, puhára főzöm azt a két kis szerény hozzávalót, majd elkészülés után négy nagy tányérral gyorsan meg is ettem. Estére az utolsó cseppig elfogyott, vacsorára palacsintát sütöttem mellé. Meg kell állapítanom igen gazdaságos menü, persze ha azt a röpke fél üveg nutellát nem számítjuk, amit elfogyasztottunk a palacsinták mellé... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése