Ez egyik specialitásom a joghurt torta, soha nem sikerült még elszúrnom, természetesen most összejött! Az egyik legkönnyebb, legfrissebb desszert amit rendszeresen készítek, itt is a hozzávalók hiányosságának köszönhetem a kudarcot! Mindig hasonlóképpen készítem: piskóta alap, könnyű joghurt krém és valami gyümölcs. Az összeállítás sorrendjében szoktam változtatni. Jelenleg házi joghurtot használtam - amihez eddig nem volt szerencsém, illetve zselatin lapokat, amiről bátran állíthatom, soha többé nem fog előfordulni! Illetve volt itthon szamóca, melyről mindenképp azt gondoltam kár lenne a laza krém alá rejteni.
Először elkészítettem a piskótát: jelenleg négy apróbb tojás volt kéznél így azokat szétválasztottam. A fehérjét beletettem a mixer keverőtáljába, és elindítottam egy csipet só társaságában, hogy mire az alappal kész leszek, addig a kemény fehérjehab is elkészüljön.
A sárgájához három nagy kanál cukrot tettem, majd fehéredésig habverő segítségével alaposan összedolgoztam. Mindig annyi kanál cukrot és lisztet teszek a keverékhez, amennyi tojást használok, de ezeket a tojásokat kisebbnek láttam az átlagnál, ezért csökkentettem a hozzáadott szárazanyagokat is. Majd ugyanennyi - három kanál - lisztet is tettem a keverékbe, ha esetleg úgy találjuk hogy nagyon sűrű lett a keverék, bátran adagolhatunk bele egy kanál langyos vizet is akár. Mire a tojássárgájás massza összeáll, addigra a fehérjéből is kemény habot varázsolt a robotgép. A fehérjét nagyon óvatosan négy vagy öt adagban folyamatosan hozzáadagolom a sárgájához. Nem tudom mennyire van jelentősége, de én mindig figyelek rá hogy csakis egyetlen irányba keverjem a masszát, és véletlenül se törjem össze a fehérjehabot, mert az fogja szépen megemelni a piskótát. Majd kivajazott tortaformába borítom a keveréket:
Beteszem az előmelegített sütőbe 170 fokra, és igyekszem nem rányitni az ajtót, mert akkor azonnal összeesne a tésztánk:
Sülés közben szépen megemelkedik, ami természetesen mérséklődni fog a hűlés során. Tűpróbás ellenőrzés után kiteszem hűlni az elkészült tésztát.
Közben a krémet is elkészítettem: Natúr házi joghurtot sikerült vásárolni Herrynek a kedvenc tejesünktől, melyet egy nagy edénybe tettem. Raktam bele cukrot, némi citromlevet és héját, ami egyébként narancsnak álcázta magát a hűtőszekrényben:
Juli barátnőm szólt rám a művelet közepén, hogy ne tegyek több citromlevet a joghurtba, mert savanyú lesz, én meg néztem rá bambán, hogy talán színvak? Annyira erősen állította hogy citrom, kénytelen voltam megkóstolni, és neki kellett igazat adnom! Teljesen citrom íze volt, némi narancsos beütéssel, de a külseje mindenképp narancsra hajazott! Úgyhogy nem tettem többet vele, csak némi cukorral igyekeztem ellensúlyozni a savasságot. Került még a joghurtba vanillincukor, és közben fél liter habtejszínt kemény habbá dolgoztattam a robotgépben. Ekkor sikerült megismerkednem a lapzselatinnal, mert édesanyám szekrényében nem találtam semmilyen más kötőanyagot sem:
A végkifejletet ismerve, természetesen semmi esetre nem nevezném ezt barátságnak, sőt le is tagadom hogy bármikor is találkoztam vele. Hideg vízbe áztattam, majd alaposan belekevertem a joghurtban, és hasonló módon óvatosan a habtejszínt hozzá adagoltam a joghurthoz, mint amikor a piskóta tésztáját készítettem. Ekkor teljesen úgy tűnt hogy tökéletes lesz a krém, ízre az is volt!
Majd az összeállt krémet, ráborítottam a kihűlt piskótalapra:
Lefedtem, és kitettem az erkélyre hogy összeállhasson és a zselatin is kifejthesse a hatását. Némi hűlés után levettem a csatos tortaformáról a lecsatolható részt, és azt gondoltam tökéletes:
Majd a melegen eltöltött óra után, láttuk hogy nem tökéletes, mert nem szilárdult meg rendesen, és kissé megrogyott az egyik oldala... Annyira mérges voltam hogy lefotózni elfelejtettem, de a lapzselatint száműztem az életünkből egy egész életre..
Ennek ellenére mindenki evett belőle, és senki nem mondta hogy nem kér többet! És az íze... mondhatom olyan volt mint amilyet szerettem volna: a piskóta levegős, édes és ropogós, a krém: lány könnyű és frissítő, a szamóca: téli, kissé savanykás, de rendkívül kellemes! Csak szépséghibája akadt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése