A tarhonya leves mellé azért mégis kellett készíteni valamit, de igazából az egész műveletet lemértem, és mindösszesen 15 percet vett igénybe, és egy kis édesség mindkettőnket elégedetté tett. Nem akartam túl sokat készíteni, mert kevés tej volt itthon, ezért mindössze két tojásból sütöttem. Két tojást egy csipet sóval, és némi olajjal habverővel alaposan összedolgoztam:
Jó sok cukrot - tippelve - beleöntöttem, majd belereszeltem egy citrom héját, belecsavartam néhány csepp citromlevet és egy kis vaniliáscukrot is tettem a keverékbe. Majd liszttel besűrítem a keveréket úgy hogy teljesen csomómentes legyen, úgy hogy viszonylag sűrű masszát kapjunk:
Majd kevés tejjel meghígítom a keveréket, és újra besűrítem liszttel, úgy hogy csomómentes legyen, majd szépen fokozatosan hígítom tejjel a megfelelő állag eléréséig. Sokan állítják hogy hosszú ideig pihentetni kell a tésztát, de kérdem én, ki ér rá ha épp palacsintáról van szó? Az én palacsintám tekintetében két titok van, jóval több cukrot használok a tésztához, illetve zsírral sütöm ki a tésztát, ezt nagymamámtól tanultam, és utolérhetetlenül finom lesz tőle a tészta, de senki nem jött még rá hogy miért:
Minden egyes palacsintához, újabb kis adag zsírt teszek a serpenyőbe és nagy lángon gyorsan kisütöm:
A két fontos dolog még hozzá: egy jó serpenyő, és a fa palacsintafordítóm, melyet a Hortobágyon sikerült beszereznem, és azóta is imádom. A tésztához soha nem mérek semmit, mégis tökéletesen sikerült eltalálnom a mennyiségeket, mert egyetlen egy palacsinta sem ragadt le, egyet sem szakítottam el, és a nagyméretű palacsintából, két tojásból pontosan tíz darabot sikerült sütnöm! Most nutellával és baracklekvárral ettük meg :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése