Rántott hús burgonyapürével - az örök klasszikus :)

Az igazi nagy kedvenc! :) Leginkább malacból szeretem a rántott húst, főként szűzpecsenyéből, tarjából, vagy esetleg karajból. Volt otthon szűz, de azzal különleges terveim vannak, így megint a karajra esett a választásom. A köretet, és a husit mindig egyszerre kezdem el készíteni - hiszen az időzítés rettentően fontos - főleg ezen nemes "combó" esetében, hiszen mindkettő csakis frissen finom igazán. 

Így először is meghámozom a szükséges mennyiségű burgonyát, ami fejenként két közepes méretű gumó szokott lenni, természetesen duplázom ha vacsi és ebéd is készül, mivel most hárman voltunk, és ebédet is terveztem, ezért összesen nagyjából tizenkét szem krumplit hámoztam meg. Alaposan lemostam, felkockáztam, még kétszer leöblítettem a róla a vizet és sós hideg vízben feltettem főni.

A jó rántott húsnak több alapvető tulajdonsága van a mi otthonunkban: nem túl vékony a hús, a bundája nem lapul rá a husira, hanem szép "puklis", és könnyű, de jó fűszeres, és ami a legfontosabb, nem szívott magába felesleges olajat!

Ezt több apró trükkel érem el, igazából még soha nem sikerült rájönnöm hogy mi az ami miatt sikerül, így egyszerre alkalmazom az összeset: :)

1. A husinak csakis az egyik oldalát klopfolom, úgy hogy minél frissebben kerüljön a deszkára, de még néhány bónusz vízcseppel is megajándékozom.
2. A panírozás során csakis rétes lisztet használok.
3. A tojásba különböző fűszereket teszek - időnként akár parmezánt is - de némi tejszín mindig kerül bele.
4. Igyekszem házi készítésű zsemlemorzsát használni, bár be kell vallanom, azzal mindig késésben vagyok.
5. A sütést bő olajban végzem, a húsokat gyakran megfordítva.
6. A zsemlemorzsát időnként helyettesítem összetört kukoricapehellyel, de akkor nem várható le a pufi bunda. 

A klopfolásnál csakis az egyik oldalt püfölöm a husinak, ennek főként az az oka hogy ne legyen a művelet végén a hússzeletünk vastagága milliméterekben mérhető, mármint milllimáterekben mérhető, de semmi esetre sem túl vékony, hogy a sütés során kiszáradjon, és íztelenné váljon a zamatos étel. Annyira vigyázok hogy a deszkára helyezve a husit fóliával lefedem - ezzel megkímélve a konyha többi részét  szét repülő húscafatocskáktól, illetve a husi csapkodását belülről-kifelé haladva, igyekszem kör-körös mozdulatokkal az egész szeletet megcsapkodni, amint végeztem, azonnal lesózom, és mehet is egy tányérra:

Jelenleg némi fekete bors, só, tejszín és pici delikát is került a tojásba. A panírozás során soha nem lapogatom a husikat, csakis minél kevesebb felületet érintve gyorsan megforgatom a réteslisztben, majd a fűszeres tojásban és a zsemlemorzsában is. Közben természetesen az olaj már felmelegedett a serpenyőben, vigyázni kell a megfelelő hőmérsékletre, mert ha túl hideg az olaj, magába szívja a panír a felesleges zsiradékot, ha túl forró, akkor pedig a husi nem párolódik eléggé át a bundában, ami meg persze közben megég, igazából nem tudom eldönteni hogy melyik variáció a szörnyűbb. :) Gyakran körbeforgatva közepes lángon kisütjük a szeleteket, ha esetleg egyszerre több friss szelet kerül az olajba, természetesen annak függvényében kicsit csavarjunk a lángon, hiszen a nagy mennyiségű husi gyorsan lehűti az olajat, és az előbb említett hibát követhetjük el (beszívja az olajat).

Burgonyapüré: Ha a burgonya már jó puha, alaposan lecsepegtetve gyorsan leszűröm, és némi tejet és házi tea vajat keverek hozzá, majd a botmixer habverős részével, krémesre pürésítem, a só miatt mindig megkóstolom, hiszen burgonyafajtáktól függően, ilyenkor még sótlan lehet a krumpli. Természetesen a pürén is szoktam változtatni, mert van hogy inkább más ízeket kíván az ember, én mindig az aktuális érzéseimhez ízesítem. Van hogy tejföllel ízesítem, de leggyakrabban tejszínt használok, időnként keverek bele némi frissen reszelt szerecsendiót, de előfordult már hogy majonézzel tálaltam. Arra is volt már példa, hogy amikor fűszeres pácolt oldalast készítettem, a burgonyapüré ízesítésére is az oldalas sült zsiradékát használtam fel, ilyenkor egy kis sült fokhagyma külön jól jöhet, az is isteni finom!!! :)
Jelenleg ilyen lett:

Készítettem még gyorsan két darab rántott camembert is - kizárólag Herry kedvéért - és akkor jött ki a konyhába, amikor már az egyik panírozása megtörtén, de az a bámulatos ötlete támadt, ha már úgyis áfonya lekvárral fogyasztja, akár kekszmorzsába is panírozhatnám... Nem is értem hogy juthatott eszébe, hiszen nem jellemző rá a konyhában való nyüzsi, de így duplán paníroztam a camembert-eket - másodjára kekszmorzsába forgattam - és bátran állíthatom nagyon jót tett a kis kesernyés, lágy sajtoknak. :) Köszi Herry!