Jack tripla csokitorája

Tegnap eléggé magam alá zuhantam, kellőképpen ahhoz, hogy közhelyekhez forduljak, a problémák látszólagos megoldásához. Egyesek a csokoládé áldásos hatásait használják fel, mások alkoholba fojtják bánatukat. Én gondolta megfelelő arányban összehozom ezt a csodás kombót: mondjuk három rész csoki, és egy alkohol formájában. :) Ezen gondolatokkal született ez a recept. Először a fifty-fifty elvéből indultam ki, aztán tudatosult, mégis csak csokoládé rajongó vagyok, ezért a dupla mégis jobb mint a szimpla, majd odáig fajult a gondolatmenetem, miért ne lehetne inkább tripla! Úgyhogy elővadásztam a rejtett "boldogságkészleteimet", és kezdődhetett is a menet! Az alapgondolat megvolt: torta, némi alkohollal, de még több csokoládéval!

Az alap: csokoládés piskóta
Öt darab tojást szétválasztok, a sárgáját egy nagy edénybe teszem, egy csipet sóval, négy kanál kristálycukorral, és egy nagy kanál házi vaníliás cukorral:

A botmixer habverőjével fehéredésig keverem a tojásos cukros keveréket:

Itt jött az első csokis csavar, mert az öt kanál liszt helyett, két és fél kanál liszt került a keverékbe és két és fél kanál jó minőségű kakaó. Mivel egy lágy krémet terveztem a torta belsejébe, ezért mindenképp egy könnyű csokis piskótára lesz szükség, ezért további adalékanyagként némi sütőport és szódabikarbónát is tettem az alapba - természetesen csak tippeltem:

A keveréket alaposan eldolgozom:

Majd jöhetett a fehérje, jó alaposan keményre vertem a habot - ebbe is csempésztem titokban egy pici cukrot - a hab állaga akkor tökéletes, ha meg tudjuk fordítani az edényt, úgy hogy nem moccan benne a hab egy cseppet sem:

Ha a két keverék elkészült, óvatosan össze kell dolgoznunk őket. Általában arra figyelek hogy hat adagban fokozatosan növelve a fehérje mennyiségét dolgozom bele a csokoládés keverékbe, úgy hogy az óra járásának megfelelően, finom óvatos körkörös mozdulatokkal dolgozok a tésztával:

Majd házi teavajjal kenem ki a csatos tortaformát, óvatosan beleöntöm a masszát, majd néhányszor a pulthoz ütögetem óvatosan az edényt:

Gyorsan kitaláltam a második csokoládés merényletet: van egy kedves kávés csokim, melyből akár két nagy táblát is megeszek egy ültő helyemben (nem mellékes infó: táblánként negyed kilós ez a csoki):

Kicsi kockákra vágtam:

És óvatosan a piskóta tetején elosztottam:

A csokidarabok mérete rendkívül fontos, hiszen ha túl nagyok - ezáltal túl nehezek - a darabkák, a tészta sülése során nem tudja megtartani a súlyát a csokidarabkáknak, lesüppednek a forma aljára, és úgy leégetik az aljára, hogy biztosan nem tudjuk kivarázsolni a formából a piskótát.
majd úgy 170 fokra mehet a sütőbe.

Közben elkészítem a krémet: selymes lágy whisky krém

Öt kanál nádcukor, egy egész csomag vanília puding - szívem szerint tojással készítettem volna, de az amúgy sem olcsó süti mellett, igen luxus lett volna a sok tojás sárgája - némi whisky - természetesen Herry kedvence, ami a Jack Deniel's, és újabb adag házi vaníliás cukor:

Kézi habverővel alaposan elkevertem, majd a tűzön, folyamatos kevergetés mellett nagyjából fél liter tejjel folyamatosan felöntöttem:

Közepes hőmérsékleten, folyamatos kevergetés mellett besűrítettem:

Majd a kagylóba hideg vizet engedtem, és habverővel gyorsan lehűtöttem, így elkerülve a krém "bőrösödését".

 

 Közben elkészült a piskóta is:

Mind a kettőt félre tettem hűlni - a krémet és a piskótát is - addig gondoltam elkészítem a csokoládé mázat - ez már a harmadik csokis megmozdulás. Oda készítettem egy edényt, melybe vizet tettem, és rá egy fém keverőtálat, melyben megfelelő hőmérsékleten olvadozhat majd a csokis mázunk:

 Egy ilyen torta esetében, mindig arra gondolok: nem vagyok egy cukrász, így ha szép nem is lesz, mindenképp nagyon finom eredményt várok, amit csakis a kifogástalan hozzávalók megfelelő arányaival tudok elérni. Ezért egy nagyon jó minőségű csokit választottam alapul:

A csokit kis kockákra vágtam, majd a keverőtálba dobtam, a meleg csokifürdőhöz ment még: tejszín, vaníliás cukor, és sok méz, meg még több méz. :) Vigyázni kell a hőfokkal, mert a csoki igen érzékeny a magas hőre, így hamar megég, és élvezhetetlenül keserűvé válik.

Majd amikor már minden szépen felolvadt, némi házi teavajat is tettem a csokihoz, hogy gyönyörűséges fényes mély barna színt kapjon, de a csillogását megőrizhesse:

Ekkorra kihűlt minden, aminek ki kellett, és kész volt a meleg "borítás" is a tortára. Úgy döntöttem, kellene bele valami ami némi frissességet kölcsönöz az édességnek, hiszen most úgy tűnik egy kicsikét nehézre sikeredett. Ott volt a dupla csokis piskóta alap, a belesütött kávés csokoládé darabkákkal, az igen aromás, édes Whisky krém, a tömény csokimázról nem is beszélve. Ezért kinyitottam a hűtőt, és gyönyörű érett körtékre bukkantam, gondoltam tökéletes lehet a két piskóta lap közé, a krém alá, hiszen nem túl lédús, valamint a piskótát is megakadályozza, hogy esetlegesen a krémet magába szippantsa.Szép vékony szeletekre vágtam:

Majd a piskótát kettévágtam:

Elhelyeztem a körte szeleteket:

Rátettem a krémet:

Majd a tetejét:

Jöhetett a csokoládé bevonat:

Hűtőbe tettem pihentetni:

Majd felvágtuk:

Megint nem voltam elég türelmes, és első nekifutásra nem tudott eléggé lehűlni a krém, valamint a csokimázat eredetileg nyúlós-szaftos csokimáznak terveztem, de ez megszilárdult, legközelebb több mézet kap... :)

Ennek ellenére Herry egy negyedet egy ültő helyében betermelt, ugyanúgy ahogy Zsolti is, így nyugtázhatom, olyan lett az eredmény amilyet szerettem volna, hiszen mindketten kértek még. Nekem csak egy igazán picike-vékonyka szelet jutott, és én is elégedett voltam az eredménnyel. :)

Hasonlót tervezek még...

Máktorta

Na nem vagyok egy nagy cukrász, de rendelkezésre álló ötletek, kellékek híján még nehezebb dolgom volt ezzel a recepttel. Nem sok tapasztalattal rendelkezem sütés szempontjából, és igen érdekesen érintett, amikor "anyucicám" felhívott, és megkért "süssél már valamit Zsoltinak". Itt még csak a nagy üresség volt a fejemben, természetesen a következő kérdésem az volt hogy miket szeret az "Ő élete párja"... :) Mint kiderült Zsolti a mákosat szereti, ez megfelelően leszűkítette a kört, hogy néhány ötletem támadjon, de azok túl kuszák voltak ahhoz, hogy megvalósuljanak az ünnepi asztalon! Az első: linzeres alapon, édes mákkrém valami gyümölccsel. Második mákos piskóta tejszínhabbal és karamelldíszekkel. Harmadik: mákfelfújt, valamilyen sodós krémmel és gyümölcssziruppal. Volt még vagy száz rettenetes ötletem, de valahogy mind kútba esett. Semmi ötletem nem volt! Ezért úgy gondoltam elkezdem, aztán lesz ami lesz...

A kezdet nehezebb volt mint gondoltam, megvoltak a hozzávalók - nagyjából, minden ihlet nélkül, és csak bámultam rájuk üresen... Gondoltam az első lépés: daráljuk meg a mákot! Aha... ez nem olyan egyszerű mákdaráló nélkül. Beleerőltettem a kis izgő-mozgó mákszemeket a botmixerem késes aljú tartozékába, természetesen semmilyen eredménnyel nem jártam:

Ekkor jutott eszembe, van ám nekem mozsaram! Gondoltam pikk-pakk összezúzom ezt a kis mákot, hiszen csak MÁK!!!

Nem volt egyszerű, és igen megfájdult a kezem a végére:

Közben ki is agyaltam: félig a piskótára, félig a brownie-re szeretném hogy hasonlítson a végeredmény, mármint az alap, mert azt szeretném majd feldobni, valami kis furfanggal. Piskóra, mert: könnyű, illatos, finom alapot szerettem volna - ezért némi sütőpor is került a keverékbe, brownie, mert: lisztet nem szerettem volna használni, hanem mint az emlegetett süteménynél a csokoládé, jelen esetben a mák képezi a tészta alapját. Az elképzelés alapján, már gyorsan pörögtek az események: felütöttem 3 tojást, került bele némi margarin és vaj is - csakis a megérzésekre hallgatva:

Igen nagy mennyiségű cukor és vaníliás cukor - csakis a háziból - egy csipet só, majd alaposan kézi habverővel eldolgoztam, itt már másodjára sikerült rendesen kifárasztani a kezemet, és még az alap sincs kész! :) Amikor fehéredésig kikavartam a tojásos keveréket, a kézi erővel "szétmoncsikolt" mákba némi szódabikarbónát és sütőport is csempésztem: (természetesen csak tipp alapján adagoltam, de nagyon ki tudok akadni ha valaminek sütőpor íze van, ezért mindig igyekszem keveset használni, a megfelelő térfogatnövelés feláldozása árán is)

Majd a "nedves" hozzávalókat összeforgattam a száraz alapanyagokkal, továbbá belekerült egy egész citrom héja:

Még egy picit hígnak találtam az eredményt, így úgy gondoltam minimális mennyiségű liszt nem árthat, így összesen nagyjából két evőkanál finom liszt is került a masszába. Majd teavajjal kikent csatos tortaformába tettem, és sütőben 180 fokon kisütöttem, tűpróbával ellenőriztem, de sajnos a sütési időt nem néztem meg. Annyira vigyáztam hogy nem nyitogattam a sütőajtót, addig amíg a sült mák meg nem csiklandozta az orromat. Közben azt is kitaláltam, hogy mi lesz a következő lépés, ahol természetesen újabb akadályokba ütköztem a szép eredmény elérésében, mely valóban kifogott rajtam... :) Azt találtam ki, hogy tojásfehérje habot teszek a tetejére, ami valódi cukrászati remekműként fogja megkoronázni az édességemet... Nem jött be! Hiszen több gond is volt: a süti elkészült, így további hőkezelést nem igényel. A tojásfehérjehabnak pedig nem bánnám, ha némi hő érné... Mivel az eredeti ötlet tetszett, ezért úgy gondoltam ideje kipróbálni a gőzölt habot, amit eddig nem sikerült reprezentálnom. Itt volt a következő első akadály: nincs edényem, amiben lehetne a habot gőzölni... Csak egy kicsikét sikerült találni:

Ezen fantasztikus ötletemnek köszönhetően a következő károkat sikerült okoznom:

1. a kávégépnek nemcsak hogy az oldalát sikerült beteríteni a cukros mázzal, de valamilyen titokzatos módon a tetejére is került, ezen kívül még:
2. a tűzhely mögötti csempe,
3. a tűzhely melletti csempe,
4. a "kisközért": saját szavunk a kis két emeletes tárolóállványra, melyen mindenféle alapvető hozzávaló található, hogy mindig kéznél lehessen. Ezt alapvetően nem értem, hiszen a "kisközért" félig mögöttem volt, így mindenki belegondolhat, mennyire voltam cukormázzal bevonva... Azokról az alapanyagokról nem beszélve, melyek jelen voltak az állványon.

 A "beterítés" nem csak annak köszönhető hogy kicsi volt az edény, hanem annak is nagyban hogy a botmixerem, mellyel a műveletet óhajtottam végrehajtani 700 W-os motorral rendelkezik, így a fokozatosság varázsa elmaradt, de legalább pillanatok alatt kész lett, és még "újra is festettem" édes-habos cukormázzal... A fehérje folyamatosan kapott egy kevés ecetet, hogy a szerkezete erős lehessen, illetve igen nagy mennyiségű cukor is került bele, hogy tömör igazán édes-habos csókok legyenek. Az eredmény:

Ekkor jött a következő akadály... rájöttem: nincs mivel ráhelyezni a torta tetejére! Azóta ezt a hiányosságot édesanyám pótolta a konyhámban. De ezt így kellet volna dekoratívan megoldani... :) Gyakorlat hiányában... Gondoltam megoldom a problémát egy sima uzsonnás tasak segítségével, gyorsan pohárra húztam:

Meggőzöltem a habot, megtöltöttem a pohárra húzott zacskót és a végét kivágtam:

És igyekeztem a tortát feldíszíteni, természetesen a végére rájöttem hogy hogyan kellett volna csinálni:

Utána egy percre forró grill alá dugtam, de mivel nem sikerült egyforma magasra kreálnom a kicsi habcsókokat, ezért az egyik fele jobban megpirult:

Láttam én mi a helyzet, de a család sem titkolta el a véleményét, miszerint a megszokott küllem alapján messze elmaradtam az elvárttól, ami eléggé lelombozott...

De nem maradt egy morzsa sem, hiszen a "nem szép, de legalább sok" kijelentéssel, vanília és csoki fagyival elfogyasztottuk mind. :)

Carbonara

A tészták, így számomra az olasz konyha királynője ez az étel. Igazi boldogság és íz orgia... :) Bármikor-bárhol-bármennyit elfogyasztok belőle. Nagyon sokszor előfordul, ha étterembe megyünk, ezzel a fogással tesztelem az adott helyet, ha igazán finom carbonara-t készítenek, akkor bármit szívesen megeszek az adott helyen! :) Igazi olasz recept, nagyon kevés, jó minőségű alapanyagból, nagyon rövid idő alatt, egyszerűen elkészíthető harmonikus, fenomenális étel, minden benne van ami olasz! :) Igen sok változata van, de nálam a következő hozzávalókkal készül (tudom hogy nem az eredeti recept):

1. egy egész csomag spagetti tészta
2. egy darabka kolozsvári szalonna
3. nagy adag bacon
4. 3 tojás sárgája
5. fehérbors
6. só
7. 3 deci tejszín, némi tej
8. parmezán (jelenleg nem volt otthon, így némi trappistát reszeltem hozzá)
9. amit nagyon szeretek benne: friss petrezselyemzöld, de most sajnos kimaradt, és csak szárított került bele.

Felteszem a tészta vizet főzni, közben apró kockákra vágtam a bacon-t és a kolozsvárit, melyet serpenyőben a tűzre teszek, alaposan megszórom fehér borssal 

és lassú lángon alaposan lepirítom:

 Ha lepirult, leveszem a tűzről, ha túl sok zsírja sült ki, azt leöntöm (de csakis a zsíros edényembe, ezt nem szabad elpazarolni), majd hagyom hogy picit lehűljön. Közben alaposan elkeverek 3 tojássárgáját egy kis edénybe:

És lereszelem a szükséges mennyiségű sajtot:

Akkorra lehűlt a sült szalonnánk, mehet rá a tejszín, és a legkisebb lángon folyamatosan felforralom, de nagyon vigyázni kell rá, hogy ne legyen magas a láng, hiszen könnyen kipelyhesedik a szószunk, ami nem szép látvány, közben beleteszem a sajtot, és a szárított petrezselyemzöldet is. Ennél a szósznál nagyon szeretem ha hígabb, és egyáltalán nem sűrű. A sajt könnyen túlsűrítheti, ezért most tettem hozzá némi tejet is. 

Amikor kiforrt, folyamatos kevergetés mellett elzárom a lángot, és lassan belecsorgatom az eldolgozott tojássárgáját. Így a tojás eléggé megfő, de nem sül meg, mert nagyon nem szeretnék rántottát látni a tésztámon, istenien selymes gyönyörűséges, illatozó mártást kapunk.

Majd a kifőtt tésztát bele kellene forgatnunk, de így másnap fogyaszthatatlan lenne, hiszen a tészta magába szippantaná az összes szószt, ami miatt meglehetősen száraz és fullasztó ebédre számíthatnánk. Ezért a vacsorát tálaltam, tészta, melyet teljes mértékben körülölel fűszeres izgalmas, selymes, gyönyörűséges szósz, a ropogós mennyei szalonnadarabkákkal, isteni kontraszt!

A többi tésztát, alaposan lehűtöttem, hideg vízzel, hogy ne puhulhasson tovább. Megvártam míg a szósz is lehűl, és csak utána raktam össze, és tettem hűtőbe a maradékot. Mostanra elfogyott mind! Ennyi hozzávalóból öt adag étel készült. Az eredeti recept szerint, a szegény emberek készítették, így tejszín nem került az ételbe, bár most ha tojással próbálnám ilyen krémesre készíteni, lehet többe került volna mint az a kis akciós 30%-os tejszín...

Mézes-chillis-gyömbéres-szójaszószos csirkemell kukoricás rizsel

Végtelenül egyszerű, és annál csakis a gyorsasága a nemesebb erénye ennek a receptnek. :) A csirkemellet hosszában nagyon vékony szeletekre vágtam, jelenleg egy csirkemellből öt vékony hosszúkás szelet készült. Ez azt jelenti, ha a napocska felé fordítottam a hússzeleteket, éppen hogy nem láttam át rajta. :) Készítettem egy nagyon gyors pácot, amibe csak a következő alapanyagok kerültek:

1. méz (nagyjából két kis kávéskanál),
2. jó sok szárított chilli, és kicsi erős Pista
3. némi gyömbér (jelen esetben szárított, mert csak az állt a rendelkezésemre),
4. sötét szójaszósz, az adagolással nagyon vigyázni kell, mert rendkívül aromás és sós, így könnyen előfordulhat, hogy további sót nem kell a pácba tenni. 

Alaposan beleforgattam a csirkemell szeleteket, és hagytam pácolódni, addig amíg a köretet odakészítettem. Most kukoricás rizst választottam, ha már keleti jelleget adtam az ételnek. Forró serpenyőbe dobtam a hússzeleteket:

Majd alaposan lepirítottam mindkét oldalát, és szaftosan tálaltam:

Szárított chillivel meghintett kukoricás rizst ettünk hozzá:

Ebédre alig marad... :)

Szűz párolt rizzsel és hagymakarikával

Leginkább a vörös húsok kedvelője vagyok, és elterjedtsége - valamint az ára miatt - a legnépszerűbb nálam a malac! De malac esetében is van "prémium" kategória, ami nem lehet más mint a szűz. A szűzpecsenye a rövid karaj alatt, a gerinc belső oldalán elhelyezkedő színhús. Gyakorlatilag ugyan az az izomköteg, ami a marhánál a bélszín. Azt szokták mondani hogy ez a legnemesebb része a sertéshúsnak, ennek megfelelően alakul az ára is. Leginkább ünnepi vagy különleges alkalmakra szoktam készíteni, de minden esetben valami nagyon egyszerű és gyors fogás készül belőle, hiszen sem inak, sem felesleges zsiradék nincs ebben a husiban, jól elkészítve puha, omlós és megfelelően szaftos eredményt kapunk. Így a felesleges hőkezelésnek, a trükközésnek vagy fortélyoknak semmi értelme sincs, hiszen önmagában is igen ízletes.
Most épp kéznél volt nekem egy szép darabja ennek a kedves husinak, így alaposan leáztattam:

Majd alaposan lehártyázom, mert bármit is teszünk, ezt a hentes nem csinálja meg helyettünk. A kést szorosan a hártya alá nyomom, majd óvatos mozdulatokkal hosszában lefejtem a húsról, úgy hogy abból minél kevesebb vesszen kárba:

Igyekszem szép, egyenletes, kis csinos szeletekre vágni:

Majd némi frissen őrölt színes borsot lepirítok a serpenyőben, a husit sóval ízesítem:

Majd pici mustár is került a serpenyőbe, és forró olajon, gyorsan megsütöm:

Ez az egyetlen husi, amitől elfogadhatónak tartom hogy picikét rózsaszín legyen:

Közben egy nagy fej hagymát karikákra vágtam, meghintettem sóval, borssal és némi rétesliszttel:

Majd bő forró olajban kisütöttem, a husit ezzel és némi párolt rizzsel tálaltam:

Nem lehet belőle eleget készíteni! :)

Sajtszószos penne brokkolival és baconnel

Egy gyors tészta mindig jól jön vacsira. Penne mindig jó, régebben készítettem ezt a fogást, de mindig el vagyok maradva a receptekkel, feltételezem hogy azért választottam ezt, mert gyorsan kellett valami, valami kiadósra volt szükségem, és vélhetően elfelejtettem húst kiolvasztani. :)

Rendkívül egyszerű és gyors az egész folyamat: egy fél fej hagymát, egy gerezd fokhagymával és baconnel, pici borssal lepirítom:

A brokkolit kedvelt méretű rózsákra szedem, és pici vízzel fedő alatt megpárolom, ha szükséges némi sóval ízesítem: :

Néhány perc után mehet rá a sajt, kis kockákra vágva:

Majd kis lángra veszem a tűzhelyet, és ha a forrás megszűnik, tejszínnel felöntöm, és lassan besűrítem a szószt, főtt tésztával tálalom:

 

Keleti fűszerek boltja

Ezer éve vágyok rá hogy eljussak az egyetlen spéci boltba, ami "nagyfalunkban" található. Akárhányszor készültem, vagy nem volt nyitva, vagy egyéb problémák gördültek az utamba... :) Most az én drága Herrym direkt arra vette az irányt, csak azért hogy boldoggá tegyen. Amikor beléptem az ajtón, azonnal megcsapott a mindenféle csodás, fűszeres illat és aroma, melyek méginkább felcsigázták az érdeklődésemet. Sajnos felkészületlenül ért a kánaán, így csak a fejemet kapkodtam, jobbra-balra, és egymáshoz nem passzoló alapanyagokat és fűszereket válogattam össze. Sőt.. út közben valahogy elfelejtettem az egyik kiválasztott terméket, mert tudom hogy levettem a polcról, de a pénztárhoz már nem jutott el - lányos zavaromban valahol elmaradt.

Azt is pillanatok alatt felmértem, hogy nemhogy egy kisebb vagyont, de akár egy nagyot is gyorsan el tudnék költeni, de úgy gondolom mindenképp megérte, és rendszeresen fogok vásárolni, mindig egy-egy kicsit, és egyszer csak teljes lesz a repertoárom! :) 

Természetesen Herrym sem maradt ki a jóból, egy másik helyen neki is válogattunk néhány, ínyencséget, aminek Ő igazán tud örülni:

Amiket én kaptam, úgy gondolom mindenképp megérnek néhány szót: 

Kínai gyors tészta: 8 egyenkét csomagolt  tésztacsomag található ebben a pakkban, egyenlőre mindenképp valami csípős kínai levest tervezek belőle. De konkrét elképzelésem még nincs, csak annyit tudok, hogy valami rendkívül gyors dolog lesz.. :)

Csicseriborsó: nálam története van, nevelőapám szerint ez a növény, csakis a mesében létezik. Sokáig igyekeztem meggyőzni az ellenkezőjéről, de nem hagyta magát :) Nemhiába, az igazi magyar ízek kedvelője volt Ő, a reformkonyháról és az egészséges ételekről hallani sem akart... Én soha nem készítettem még, és soha nem is ettem, de több alkalommal olvastam róla, rendkívül változatosan elkészíthető, mostantól nyitott szemmel és füllel járok, hogy megtaláljam a számunkra legmegfelelőbb módját. És ami nem hátrány: nagyon-nagyon egészséges.

Csillag ánizs: eddig még semmilyen formában nem volt hozzá szerencsém, ezért választottam mindenképp első körben, hiszen ideje hogy megismerjem a tulajdonságait.

Sáfrányos szeklice: nem egyezik meg az igazi sáfránnyal, amit illik tudni hogy az a világ legdrágább fűszere, leginkább azért mert csakis kézi feldolgozással lehet aratni, és egy gyönyörűséges virág (Crocus) bibéje. A sáfrányos szeklice egyesek szerint jól, mások szerint borzasztóan helyettesíti eredeti változatát, én mindenképp úgy gondoltam, hogy érdemes kipróbálnom, levesek, mártások, rizsek ízesítésére és színezésére használják a leginkább.
Chilli paprika: Sikerült kiválasztanom az "Extra erős" felírat mellől, erre nap mint nap szükségem van a konyhában, nagyon kíváncsi leszek, mindenesetre fokozott óvatossággal fogom indítani a használatát.
Kurkuma: van itthon, és használtam is már, de eddig  csakis por formájában találkoztam vele, ez most valami egészen más, ami pillanatok alatt meggyőzött arról hogy a kosaramba kerüljön.

Rengeteg más izgalmas dolgot is láttam! Igazi fűszer szerelem ez, egy natúr ízvilágú ételt is pillanatok alatt átvarázsolhatunk... :) Az eredményeket mindenképp közlöm. :)