Steak és krumpli...

Hát rettentő nagy csalódás... Azt hiszem el kellene mennem az öcsémhez, hiszen Ő a szakács, arról nem beszélve hogy a steak hazájában él, immáron hatodik éve, bár én nem szeretem véresen... Úgy érzem igyekeztem betartani a "jó steak" összes alapszabályát, az eredmény mégis egy cipőtalp állagú és ízű ehetetlen rettenet lett... talán a hús minőségére foghatnám, vagy egyszerűen még fel kell nőnöm a marhahúshoz... :( Így igyekszem minél rövidebbre zárni ezt a posztot, és mindössze néhány fotóval illusztrálni...

Burgonya: ezt bátran állíthatom értékelhető, sőt fincsi volt, de egy étel hús nélkül.. hát...

Husi:

Nagyon-nagyon forró serpenyőben hirtelen megpirítottam, majd egy kevés időt a sütőben is kapott... Mi lehetett a baj?

Gnocchi: házi tészta a világ legjobb kombinációjában...

A világ legszédületesebb étele egy jó házi gnocchi, amit magunk formáztunk - talán még emlékszünk is egy - két félresikerült darabra miközben jóízűen falatozunk - baconnel, gombával, tejszínnel és parmezánnal a fergeteges intenzív fűszerezést nem is említve. Jelenleg le vagyok tiltva a tésztáról, de legalábbis korlátoztuk, főleg a fent említett egyéb hozzátevők bűvös összetételeivel nem készítem, és nem is eszem. Ezt néhány hete készítettem a már előre lefagyasztott tésztával, és most összeszorul a szívem, ha csak visszaemlékszem hogy három hatalmas tányérral dézsmáltam meg egy ültő helyemben...

Első körben összepirítottam a bacont és gombát hagymán és fokhagymán, bő fűszerezéssel (só-bors-chili) kevés olívaolajon és vajon:

Majd rádobtam a kifőzött gnocchit:

Rövid pirítás után kevés parmezánnal tovább fűszereztem, majd kevés bazsalikomot és némi tejszínt is tettem rá:

Amikor összerottyant, egy kevés friss paradicsomot tettem rá, úgy hogy el is zártam a tüzet, hogy ne főjön meg a paradicsom, csak éppen átmelegedhessen:

Friss bazsalikommal nem csak finomabb lenne, hanem étvágygerjesztőbb is, de ennek hiányában meg kellett elégednünk az illatával és az ízével... ráadásul nem én voltam az egyetlen aki tökéletesen jól lakott, rajtam kívül még ketten voltak... :) Örök és megismételhetetlen kedvenc...

Tesó menü: mézes-mustáros pulyka, kukoricás rizs, párolt brokkoli és borsó.. :)

Hazajött a kisebbik öcsém... valahogy sokkal jobban vártam, mint máskor, valamit megérezhettem, mert Ő is sokkal inkább keresett bennünket, ezért sokkal nehezebb is volt amikor újra elhagyta az országot... Bevallom őszintén, nem készültem a megvendégelésére, amit megpróbálhatok megmagyarázni - igazából nem lehet rá mentség - de legyen elég annyi: nincs nála kényesebb férfi ezen a világon, ha ételről van szó, amit az is bizonyít: anyukánkat sem szokta megdicsérni, pedig ha valaki igazán tud főzni, na akkor az Ő... Így nem véletlenül eltelt a szívem félelemmel, a gyomrom borsónyira zsugorodott, és - csendesen jegyzem meg - még a "zabszemszindróma" is bejátszott, ha arra gondoltam hogy főznöm kell neki... Ezért mindenféle kifogást találtam hogy elkerüljem a főzős részt, ennek köszönhetően még a bevásárlást is elhagytam, persze amikor este feljött akkor meg szégyelltem magam, hogy nem tudom rendesen megetetni... :( Így igyekeztem menteni a menthetőt, ami a hűtőben volt, abból igyekeztem valamit összehozni, a legegyszerűbb a legjobb elvének felhasználásával. Amit találtam:

• kevés filézett pulyka felső comb

Kb ennyi ami rendelkezésemre állt... Burgonyát kilőttem, hiszen petrezselymesen még csak-csak megeszi... de másképp... pfff...  a "hiszti" nagysága és a rendelkezésre NEM álló alapanyagok mennyisége egyenesen arányos, így figyelembe véve a tesó életmódját, evidens volt a rizs készítése köretként - hiszen a mindennapi konditerem, számára vitathatatlan és "kötelező" program. De ez így elég száraz, mivel a mártásokért nem hiszem hogy rajong, ezért gondoltam valamilyen zöldséget teszek a rizsbe, még ez is kevéskének bizonyult, ezért némi párolt zöldség is került a tányérra:

Nagyon egyszerű, és nagyon gyors:

Párolt rizst a szokásos módon odakészítettem, a kukoricának köszönhetően kevés cukor is került bele. A pulyka combot felcsíkoztam, olívaolajat hevítettem, kevés vajat is tettem bele, majd frissen őrölt borsot pirítottam a zsiradékon, pici mustár és méz is került a keverékbe, amikor már alaposan felforrósodott, a pulyka csíkokat hirtelen megpirítottam. A párolt zöldséggel nagyon könnyű dolgunk van: kevés olíva olaj és vaj keverékét összeolvasztom, egy gerezd fokhagymát megpárolok benne, majd a brokkolirózsákat is rádobtam, mivel fagyasztott volt a zöldség így tovább víz hozzáadása nem szükséges, kevés sóval és színes borssal megfűszereztem, majd néhány perc fedő alatt párolás után a borsót is rádobtam, további összesen egy - két percet kapott a zöldség, majd tálaltam. :)

A fogadtatás az előre beharangozottaknak megfelelően alakult, az első mondata: "a világ két leggusztustalanabb zöldségét sikerült kiválasztanod..." Ha nem szereti, hát nem eszi... ettől függetlenül megemberelte magát és evett a vacsiból, ami nagyon jól esett, nem kizárt hogy csak azért tette hogy a kedvemre tegyen, ilyen eddig még nem volt... :)

Már a kávé is jeges... :)

A hőségnek köszönhetően már a kávé is jeges, pedig olyan kávéfőzőnk van, amihez nem kell a tűzhelyet használni, teljesen automata, nem kell hozzá más: víz, kávébab, és némi áram. Egy gombnyomásra főzi a kávét, akár kettőt egyszerre, és a mi ízlésünkre van beállítva... az utóbbi időben Herrym már azt sem bírta meginni, hiszen meleg, ezért megleptem némi jeges kávéval, instant kávéval készült, jó hideg tejjel, és a zseniális jeges kávé készítő elektromos kézi készülékkel, tejszínhabbal és némi kakaóval a tetején, jól esett a hűvössége:

Gyömbéres frissítő

Néhány hete igen súlyos kánikula sújtotta kicsiny hazánkat, ezzel nekem még annyira nem gyűlt meg a bajom, nem úgy mint az én Herrymnek, na Ő mindkettőnk helyett megszenvedi a nem mindennapi hőmérsékletet, ezáltal engem sem kímélve, hiszen feltűnően nyűgös, ezért az utóbbi napokban néhány vészintézkedéssel igyekszem nem emelni az itthon állandósult 35,8 Celsius fokot. Teljes mértékben átálltunk a hideg élelmiszerek fogyasztására, értem itt a szendvicset, joghurtot a végtelen mennyiségű gyümölcs és zöldségsalátát, azaz mindent, amihez nem kell bekapcsolnunk a tűzhelyet. Mindemellett egyéb apró intézkedést is bevezettünk: a ventilátor 24 órás használata mellett, már a vizes törölközőt is bevetettük, valamint igyekszem frissítő italokat készíteni, ami segít legyőzni a hőgutát, például: Jeges meggy turmix: tökéletes kánikula leves , de némi változatosság itt sem árt, így nem csak a fűszerezésen változtattam, hanem létrehoztam egy limonádét, ami már a joghurttól is mentes, továbbá igyekszem olyan alapanyagokat használni, ami nem terheli meg a szervezetünket, valamint segíti annak működését. 

Első körben egy narancs és egy citrom héját lereszeltem, egy darabka gyömbér kíséretében:

A citrom és narancs húsát a turmixba tettem, némi barna cukrot és a reszeléket is hozzáöntöttem:

Majd nagyon hideg vízzel és némi jégkockával is alaposan megforgattam, és kis poharakba tálaltam:

A gyömbérnek számos kedvező hatása van a fájdalomcsillapító, gyulladáscsökkentő és emésztést segítő hatása mellett, arról nem beszélve hogy mennyire különleges aromája van... Igazán frissítő, mindenkinek bátran ajánlom! :)

Nagyon gesztenyés gesztenyehab whiskey meggyel és piskótával...

Nagyon szeretjük a gesztenyepürét, ebből még a boltit is, mindössze arra kell figyelni hogy érdemes a picit drágábbat megvenni, mert az olcsó állítólag babból van... Bár azt is hallottam hogy a babos változat éppen olyan jó mint a gesztenyés, bár úgy, hogy tudtam volna róla, én még nem ettem a babos variációt... Lévén hogy nagyon nem kedvelem a bab egyik formáját sem, nem is értem a gesztenyét hogy szerethetem ennyire, a sima sültet is imádom újabban, talán azért az egyért érdemes várni a hűvösebb napokat... :) Jó otthon leülni beszélgetni, a gesztenyét előkészíteni: megszurkálni, kevés vízzel megöntözni, és várni hogy forró puha illatos sült gesztenyévé váljon a sütőben, jó társaságban utolérhetetlen hangulatú élmény... :) Teljesen elkalandoztam, vissza a bolti püréhez, nagyon szeretjük, gondosan figyelek rá, hogy mindig legyen a fagyasztóban, jó az ha van mihez hirtelen nyúlni, ha édességre vágyik az ember... :) De kicsit uncsi a szokásos püré és tejszínhab párosítás, gondoltam ideje újragondolni ezt a történetet. :)
Természetesen a klasszikusokat szerettem volna alapul venni, így kézenfekvőnek tűnt hogy meggyel párosítsam az alapot, mostanában nagy népszerűségnek örvend nálam a whisky, ami mindenképp szerepeltetni szerettem volna a készülő desszertben, majd továbbgondoltam és tudtam jó lenne egy kis piskóta a desszertbe, amit átitatunk a sűrű fűszeres whisky-s meggyes alappal, és erre jöhet a dupla gesztenyés lágy tejszínes  massza. Így kezdésként a meggyet feltettem vaníliás-cukorral, kevés fahéjjal és szerecsendióval, valamint picike őrölt gyömbérrel és kevés vízzel olvadni egy edénybe:

A lakásban fellelhető állandó 35,8 foknak köszönhetően nem álltam neki piskótát sütni, hanem egyszerű olcsó bolti babapiskótával helyettesítettem:

Amikor a meggy felolvadt, és kicsit megadta magát, igen nagy mennyiségű whiskyvel megöntöztem:

Botmixerrel pürésítettem:

Még melegen a babapiskótát megöntöztem:

2 dl tejszínt kemény habbá vertem:

Majd egy egész gesztenyepürét kis adagokban hozzá adagoltam, és a sűrű masszát a piskóta tetején egyenletesen elosztottam:

Természetesen most sem tudtam türelmes lenni és kivárni míg összeáll a desszert, amikor már szépen lehetett tálalni, akkor pedig a fotózás maradt el... :)

Igen tömény, de nagyon finom...

Fantasztikus pikáns répasaláta

Az elmúlt két hónapban a cigim hiányának köszönhetően, illetve annak hogy azt az időt amit dohányzással töltöttem volna, azt most nassolásra "pazaroltam", "fantasztikus" plusz hét otromba kiló lett az eredménye, ezzel nem lenne gond, de az összes hét kiló, az én "habtestemen" landolt. Gondolom nem kell körbemagyaráznom, hasonló hisztérikus rohamokkal kezeltem, úgy ahogyan minden elkényeztetett nő reagálna a tényre... :) Na jó, némi túlzással, bár azt gondolom ha a dohányzás feladása ilyen "egyszerű" volt, ez a néhány plusz kiló igazán nem foghat ki rajtam.. :) 14%-os testsúlynövekedés mindenki számára tetemes, nemhogy ha ez az én potom 164 centimen oszlott el, igaz egyenletesen, azért mégiscsak jelen van. A megoldást több óvatos alaptétel betartásában látom:

• Irány gyalog a munkahelyre, és haza. Annyira nem nagy dolog, csak az én lustaságom mellett tekintve, hiszen vagy 3-3 km-ről van szó, de az aktuális 40 fokban is, és nincs kivétel! :)
• Heti néhány plusz nagy séta, esténként ha van egy kis idő: 1 óra vagy kettő, amennyi épp belefér, minden mozgás jól jön. :)
• Este nincs evés, csak valami extra könnyű.
• Nincs csoki, és chips: ez a leges legnehezebb pont, még a 40 fokban lévő séta sem vészes...
• Nincs cukros üdítő, csakis tiszta víz! :) 
• A tészták számának csökkentése, amennyire csak bírom! 
•  Több saláta, friss gyümölcs: hiszen nyár van!
• Kevesebb hús, és a szervezetünket megterhelő alapanyag. 
• Ja, és el kell hagynom az éjszakai szalonnázásokat, a zsíros-kenyérről nem is beszélve... bár sok olyan fontos apró mozzanat van, ami leginkább a mi életünket jellemzi... 

Nagyjából ennyi, a többi út közben alakul, ha látjuk hogyan viseljük és mire lesz még szükség... Ennek köszönhető a mai vacsi, ami azért született, mert igen éhesen értem haza, viszont szabályok, azok vannak, és csakis ezek figyelembevételével vacsizhatok. Így mindenképp saláta készülhet, de a szokásos alapanyagok nem álltak a rendelkezésemre, így a kreativitásomat is elő kellett kapni, eszembe jutott hogy a szokásos paradicsom-uborka párost feldobhatnám némi répával, hiszen csak néhány alapanyag volt a hűtőben. Amúgy meg eszembe jutott: Miért legyen egy saláta unalmas, egysíkú és semleges? Lehetne izgalmas? Változatos? Mind az ízekben és textúrákban vegyes? Majd rájöttem hogy az utóbbi időben csakis a citrom-olívaolajas dresszingek és a joghurtos volt jellemző nálam, a répa számomra mindenképp megérdemelt valami erőteljesebb ízt, így jutottam vissza az ecetes dresszingekhez, melyet ezer éve nem is készítettem már, ennek ellenére valamiért jobbnál jobb és izgalmasabbnál izgalmasabb eceteket sikerült beszereznem, melyet ideje kipróbálnom! Van itt: bazsalikomos balzsamecet, rizsecet, van sima és fahordóban érlelt, nem is értem hogy kerülhettek ezek hozzám. Most sikerült kiválasztanom egy fehér borecetet, mely levendulavirággal lett fűszerezve, már az üveg is végtelenül kedves: kiöntővel és fogantyúval, felül dugóval, melynek fura szokatlan anyaga van. Kibontottam, a jellegzetes szúrós illat mellett, az édes muskotályos aroma és valamilyen megmagyarázhatatlan ismeretlen jellegzetes illat is megcsapott, ami számomra eddig teljesen ismeretlen volt, éreztem tökéletes lesz...

A hűtőben talált zöldségeket és egy darab almát alaposan megmostam és felvágtam: az almát kicsiny falatokra vágtam, a paradicsomot csinos cikkekre szeleteltem, az uborkából gyufaszál hosszúságú vékony hasábokat "faragtam", a répákat pedig burgonyahámozó segítségével fantasztikus forgácsokká varázsoltam:

Az öntet egy fantasztikus fűszeres aromás és izgalmas: két evőkanál a fenomenális ecetből, némi extra szűz olívaolaj, egy kevés chilis tengeri só, frissen őrölt színes bors, és egy hatalmas löketként némi: kakukkfű, majd kevés mustár:

Homogenizáltam, néhány alapos mozdulattal egy habverő segítségével:

Majd egy kisebb fej hagymát nagyon vékony szeletekre vágtam:

Beledolgoztam az öntetbe:

Meglocsoltam a salátát:

Zseniális!!!  Éljen az ecet, úgy érzem rövid időn belül kipróbálom az összeset. Fantasztikus az ízek, elképesztő illatok, változatos textúrák, szokatlan és lebilincselő, abba sem tudtam hagyni. A répát kissé megdolgozta az ecet, de észveszejtően roppanós, az uborka fantasztikusan friss és lédús, minden egyes falat paradicsomban egy egész nyár esszenciája, a hagymát átjárta az erőteljes fűszerek energikus és tüzes zamata, mellyel kiemelte annak édességét, és ezt továbbfokozta a fantasztikus nem túl édes, kissé savanykás és szivacsos szerkezetű alma íze... A legjobb amit mostanában ettem... pedig csak egy sali... ami nekem általában kevés... de nem MOST! :)