Csokitorta whiskys karamellkrémmel nyúlós csokoládéöntettel - anyák napi menü

Hát alapvetően a Jack tripla csokitorája  ihlette, hiszen ismételten anyukámnak szerettem volna kedvezni, és Ő is rendkívüli rajongással fogadta azt a tortát, arról nem beszélve hogy neki sem nagyon jutott, mert a fiúk hamar gondoskodtak róla... :) Viszont sajnos nem szeretem gyakran ugyanazt készíteni, hiszen az nem ad okot az újabb bejegyzésre, és talán minden ételen van mit javítani, vagy néhány apró változás még kellemesebbé teheti az adott fogást... Csak néhány apró változást hajtottam végre:

1. a tésztában nem voltak külön csokidarabok, túlzásnak tekintettem.
2. a krém alapja ugyanúgy vanília puding, de a benne lévő cukrot először karamellizáltam, gondoltam ha lehet még kerekebbé teszi a whisky füstöt aromáját.
3. a tetejére kerülő 70%-os csokoládét a prémium mézzel fifty-fifty arányban kevertem, így egy nagyon nyúlós-karamelles rugalmas fantasztikus bevonatot kapott.

 Végül nem aratott olyan nagy sikert mint az első változat, ezért is a bejegyzés hirtelensége, de nem sikerült rosszul, így mégiscsak megér néhány szót és fotót... :)

Bőséges vacsora: pirított virsli, szalonnás burgonyapürével és salátával

Nagyon régen készült, ha jól emlékszem burgonyapürét akartam 

készíteni ropogós baconnel és tükörtojással... arra sajnos nem emlékszem hogyan lett ebből ez az eredmény... Azt tudom, hogy valamelyik pénteken készült, és nem kellett arra gondolnom, hogy a következő napon szükségünk lesz ebédre... valamint aznap nem volt ebédem a munkahelyen, így rettentő éhesen értem haza, így gyorsan kellett valami sok és tartalmas laktató. Az volt a biztos hogy mindenképp olyan vacsorát szeretnék látni a tányéromon, ahol sokféle egyszerű íz találkozik. :) A burgonyát megtisztítottam, feltettem főni.. Sok hagymát, sok gombával összevágtam:

Némi füstölt fehér szalonnát, és húsos szalonnát alaposan megpirítottam:

Majd kihalásztam a ropogós szalonnákat, és a finom füstöt aromás zsírban némi fűszerrel megpirítottam a hagymás-gombás keveréket:

Közben némi salátát készítettem, megpirítottam a virsliket, és a burgonyapürét is  befejeztem, egy hatalmas tányéron tálaltam:

Addig ettük, amíg el nem fogyott minden falat:

 Néha ilyen is kell... :)

Omlett

A bőséges reggelik csoportjába sorolandó, akkor választom, ha nincs konkrét elképzelés egy álmos hétvégi reggelen, és a friss kenyér is kimaradt a repertoárból, amolyan mi leledzik a hűtőben lakoma. Nálam az omlett abban különbözik a rántottától, hogy ebben van némi tej/tejszín és vala mennyi liszt, ez a kenyér hiánya miatt, valamint mindenféle finomságot is belecsempészek, és úgy sütöm meg: hogy nem kavargatom a serpenyőben... Jelenleg került bele szalonna, hagyma, sonka, gomba és kockára vágott sajt.
Némi libazsíron felteszem a szeletekre vágott hagymát, és húsos szalonnát, alaposan lepirítom borssal, sóval. Közben összekeverem a tojásokat, majd némi liszt kerül a keverékbe, és visszahígitom kevés tejszínnel, a csomómentesség nagyon fontos, majd további fűszerekkel ízesítem, közben lepirult a hagyma és szalonna, némi sonkát is dobtam rá, a tojásos keverékbe kockára vágott sajtokat teszek, és ráöntöm a pirított alapanyagokra. Amikor úgy érzem hogy az egyik fele megsült, egy nagy tányért teszek a serpenyő tetejére, és egy határozott mozdulattal megfordítom az omlettel, majd óvatosan visszacsúsztatom a serpenyőbe, hogy a másik oldala is megsülhessen, végül egy hatalmas tányérra kerül:

Általában friss zöldséggel és tejjel fogyasztjuk.

Burgonyalepény fűszeres hagymás májjal

Megint rám jött hogy nem akarok hagyományos köretet, ami a mi házunk táján a következő: rizs, tészta, vagy a jó öreg krumpli... :) Valahogy semmilyen salátát nem tud elfogadni a szervezetem köretként, hiszen ha mégis úgy teszek: hogy köretként csakis salit eszek, a szervezetem hadat üzen, és máris éhesebb leszek... Viszont a szent hármas ami a rendelkezésünkre áll, nem tud elegendő változatosságot biztosítani, így rendszeresen megpróbálok újabb körítést készíteni a szaftos húsok mellé... Most a jó öreg nudli/gnocci tésztából indultam ki... Nálam mindig akkor készül, ha némi maradék burgonyapüré fellelhető a hűtőben... :) Most is így volt ez, de valami újat, valami egészen mást szerettem volna kihozni az egészből, és azt hiszem sikerült is! :) Gondoltam házasítom a gnocchit a hagyományos lepénnyel - amit anyukám annyira szeret...
Kézhez kaptam a kis maradék burgonyapürét, ütöttem rá két tojást, és némi lisztet:

Alaposan összedolgoztam, úgy hogy ne túl kemény tésztát kapjak, kicsit még ragadós...:

Majd egy hosszú rudat formáztam, és vastagabb szeletekre vágtam:

Mindkét oldalát alaposan beliszteztem és szép vékony lapokká nyújtottam:

Majd forró száraz palacsintasütőben, mindkét oldalát szépen megsütöttem, hogy valamivel feldobjam a natúr ízért, libazsírt picit megmelegítettem, kevés pirospaprikát belekevertem, és minden lepényt megkenegettem:

Közben a fűszeres pirított májat is elkészítettem: hagymát szeletekre vágtam, kevés zsírral és sóval feltettem megpárolódni:M

Májat alaposan megtisztítottam, amire igen kényes vagyok:

Majd a hagymához tettem, fehér borssal és majoránnával ízesítettem, és megsütöttem, nagyon odafigyelve, hogy ne süljön túl, mert akkor kellemetlen íze lesz a májnak:

 Végül a burgonyás lepényeket megtöltöttem a májjal, és tálaltam:

Jóízűen megettük... :) Az elkészült tésztából némi gnocchi is készült, mely a fagyasztóba került:

Házi reform bagette - joghurttal, olajos magvakkal és teljes kiörlésű rozsliszttel

Ez a recept egy hete készült, ahhoz képest hogy azóta sok minden kikerült a konyhából, annyira nagy sikert aratott hogy minden pillanatára tisztán emlékszek az elkészítésnek, és a fogyasztásnak is. Maximálisan - mind a hozzávalókat tekintve, mind az arányokat nézve a képzelet szüleménye, valószínűleg soha többé nem tudom még egyszer így elkészíteni. Múlt hét pénteken, egy fárasztó nap után hazajöttem a munkából, ilyenkor mindig jól esik egy kis tészta gyúrás, arról nem beszélve hogy péntek esténként nem kell azzal foglalkoznom, hogy másnap is fogyasztható vacsorát tegyek az asztalra, a szabadság pedig felszabadít. :) Úgy éreztem ideje ismét valami kenyérféleséget alkotni, de nincs idő keleszteni, meg sokáig sütögetni, ezzel egyértelmű volt hogy valami kisebbet kell összehozni, hogy az gyorsabban átsülhessen... Mivel nincsenek még bevált receptjeim, ezért úgy gondoltam neten tájékozódok... igazából kivételesen semmi sem ragadott magával, így úgy döntöttem maximálisan a konyhámra hagyatkozom, hiszen hol táltosodjak meg, ha nem ott? Kimentem, magamhoz ragadtam a kelesztőtálat, majd a kenyérlisztből öntöttem bele, eszembe jutott, vannak itt más csodák, így ideje megbontani a teljes kiőrlésű rozslisztet. Nagyjából 2/3 és 1/3 arányban kevertem a kettőt, bontás után nem találtam semmi meglepőt a rozsliszten, épp ilyennek képzeltem, mielőtt még hozzájutottam volna, majd benéztem a hűtőbe, hátha rájövök, hogyan tovább... Találtam egy kis pohár natur joghurtot, az majdnem mind belekerült, majd kevés olívaolajat is löttyintettem hozzá, némi szárított élesztő, kevés cukor és só is került bele. Végül extra hozzávalóként egy kis marék mandulát és némi mogyorót egy zacskóba tettem, és levezettem rajta az egész napi feszültségemet a nyújtófa segítségével, így vegyesen kaptam mandula és mogyorólisztet, ugyan ezen olajosmagvak szilánkjait, és viszonylag nagyobbacska darabok is maradtak:

A sodrófás művelet után következett a gyúrás, alaposan némi víz adagolásával selymes, egyenletes kis cipót kaptam, ez is tökéletes művelet a feszkó levezetésére... még sehol nem tartunk, de lassan lenyugszunk... :)

Ez volt az a pont amikor tiszta konyharuhával letakartam a tésztát, begyújtottam a sütőt, majd elszaladtam a boltba, mert tej nélkül nem fogyaszthatjuk el jóízűen ezt a vacsorát... :) Igazából vagy 30 perce volt a tésztának kelni, sajnos elfelejtettem fotót készíteni a nagy meglepetésben, mert fantasztikusan gyönyörűséges laza tészta lett belőle ilyen rövid idő alatt. Bár gondolom a sütő is megtette a hatását, hiszen amikor beléptem a lakásba, hihetetlen meleg csapott meg, a tészta kelesztője pedig a gázrózsákon volt, közvetlen-közel a meleghez. Három kisebb darabra vágtam a tésztát, majd hosszúkás bagetteket formáztam belőlük, és úgy gondoltam egy kicsit izgalmasabbá teszem: megkentem felvert tojássárgájával, majd némi mák és szezámmag keverékévével megszórtam, végül egy éles késsel néhány bevágást is ejtettem rajtuk:

Mehetett a sütőbe úgy 180 fokra, egy idő után olyan illatok lengték körbe az egész lakást hogy nem bírtam tovább és kivettem:

Ennek az illatnak a hatására, legyen az ember bármilyen feszült is, biztosan lenyugszik... hiszen a tökéletes harmonikus otthon illata ez, akkor is ha csak néhány pillanatig tart.

Készítettem hozzá egy villámgyors salátát: többféle zöldsalátával, paradicsommal, uborkával, és a fantasztikus kakukkfüves kecskesajttal:

Szépséges, ízletes, lyukacsos harapnivalót kaptunk: 

Melegen, friss salátával, felvágottakkal és friss tejjel fogyasztottuk:

A boltban vettem két sajtos bagettet, ha esetleg nekem nem jön össze... Kár volt érte pénzt kiadni... nagyjából ötszörösébe került mint a házi... Arról nem beszélve hogy fejenként egyet tudtunk megenni, boltiból szerintem három nálam elfogy, így egy darab kimaradt, melyet másnap is volt alkalmam megkóstolni, fantasztikusan puha maradt, még így is tökéletes...

Tüzes ananászos pulyka, párolt rizzsel

Csak nem jött az ötlet, mi legyen a holnapi ebéd??? Ez természetesen annak köszönhető, hogy sikerült egy hatalmas sajtos-tejfölös-fokhagymás lángost megennem - nem olyan régen, így az éhségérzet hiányával az ihlet is elmaradt... Mostanában sokat készítek nem magyaros ételeket, most is egy ilyenre esett a választás: Tüzes ananászos pulyka, párolt rizzsel. Első lépésként némi vegyes borsot, kevés szárított chilivel, és sóval a mozsárba csempésztem:

Alaposan összezúztam, és ebbe forgattam a husit, ami most pulykacombfilé vékony csíkokra vágva. Félretettem, addig felkészítettem a rizst párolódni. Herrym nagyon szereti az erős, karakteres csípős ízt... hónapok óta többféle szárított chilit kipróbáltam, egészben-darálva, nyersen: maggal és mag nélkül, változtattam a mennyiséget, de valahogy sehogy nem sikerült azt kihoznom, amire vágytam volna. Na most anyukám megajándékozott engem egy hatalmas adaggal a saját készletéből. Abból: ami az egyik húsleves evés során olyan tüzes vizet varázsolt az ízletes levesből, hogy amikor odahajoltam hogy megkóstolom, még a szememet is csípte, így szerencsére az ízlelőbimbókig nem jutott a tüzes nedűből, azt hiszem ezt hívják méregerősnek. Még az én kedvesem sem bírta, pedig ami nekem már éget, az neki: "Mintha lenne egy pici csipije..." :) Na most hozzá jutottam ehhez a csodához, gondoltam ideje kipróbálnom, és előrelátásom miatt óvatosan bántam vele, a két legkisebb darabkát varázsoltam a mozsárba...És milyen jól tettem, van egy rossz szokásom: főzés során nem nagyon kóstolok, de most az új alapanyagnak köszönhetően, úgy gondoltam mégiscsak megnyalom az ujjam, amivel alaposan összeforgattam a nyers húsdarabokat... hát már nyersen is megkaptam azt a karakteres, erőteljes, de nem tolakodó fantasztikusan csípős ízt, amire vágytam. :) Így nyugodt szívvel tettem a serpenyőt a tűzhelyre, hogy alaposan átforrósodhasson, majd némi napraforgó olajat is tettem bele, némi vajjal. Az olaj hiányában a vaj pillanatok alatt elszenesedne, ilyen hőmérsékletnél, de az olaj fantasztikus hőtűrő képessége segít nekünk ezt elkerülni. Nagyon szeretem a forró vaj illatát, amikor már picit habzott a forróságtól, egyenként beletettem a húsdarabokat, szépen lassan óvatosan, legyen ideje alaposan átpirulni... Majd még mosogatni is arrébb álltam, hiszen ha nem bírom ki, és megforgatom a husit, sosem fog igazán megpirulni, és nekem most baromi nagy szükségem van a serpenyő aljára kozmálódott ínycsiklandozó fűszerekre.Amikor minden oldala alaposan megpirult a husinak, öntöttem rá vagy két korty vizet, és vagy három percre lefedtem, hogy a forró gőz keresztülszaladhasson a falatkákon, ezzel omlóssá-puhává varázsolja a husikat, majd a fedőt levéve, a legmagasabb lángon, az összes felesleges nedvességet gőzzé változtattam és a husikák már jöhettek is ki egy tányérra. Majd következett az ananász, és sokkal jobban szeretem ha külön készül, de ugyanabban a serpenyőben, hogy a már alaposan átforrósodott/pirult fűszerek tovább ízesíthetik a gyümölcsöt. Arról nem beszélve hogy így nem mosódnak össze egy raguban az ízek, nem lesz fűszeres ananászunk, és édes husink, hanem megmaradnak külön-külön erősen: fűszeres hús és ropogós izgalmas ananász, így fantasztikus kontrasztot adva a viszonylag semleges rizsnek. Most sajnos csak konzerv ananász jutott, hiszen ha hirtelen ötlettől vezérelve készítek ilyesmit, friss ananász nincs itthon, de tökéletes megoldás vészhelyzet esetére, alaposan lecsepegettem, mert nagyon szeretem ha friss erős fűszeres ropogós kéreg kerül rá, a belseje pedig forró, omlós, és édeskés, ám picit fanyar. Hajlamos voltam régen, idő előtt kivenni a serpenyőből, de mindenkinek ajánlom, csak akkor szedjük ki, ha szépen rákaramellizáltak a fűszerek, és fantasztikus színt kapott, itt is figyelni kell hogy csak időnként forgassuk meg a gyümölcsöt a serpenyőben, addig nyugodtan elbánhatunk a maradék mosatlannal. :)

Herrym nem volt éhes, a fotón szereplő adag mégis az Ő pocakjában tűnt el, 10-esre pontozta (10-es skálán) ami eddig még soha nem fordult elő, majd hozzátette: "lassan mégiscsak megtanulsz főzni... " És habzsolt tovább! Természetesen ismerem, így én tudom minden szavának valódi jelentését... :)  Remélem... így az is megvan mikor "ugrat"... Talán soha nem dicsért még meg ennyire!

Rántotta

Nem vagyok nagy reggelizős, tudom ez nem túl jó, de hétköznap rendszerint csak akkor ébredek már fel mikor az irodában az asztalomnál ülök, akkor már késő... :) De a hétvégéken szeretem a hosszú bőséges reggeliket, ami rendszerint késő délutánig kitart, és csak utána leszünk éhesek. Ilyenkor mindig valami tojásosat eszünk, általában rántottát, vagy omlettet, hozzá friss gyümölcsöt, zöldséget, némi "hússzármazékot", és természetesen tejet... Rántotta tekintetében én az alapot szeretem, amiben nincs semmi, csak egy kevés só, némi bors, és állati zsiradékban sütve, előre nem, csak a serpenyőben összekavarva, hirtelen megsütve, kissé folyósan:

Ritkán készítem hagymával, gombával, szalonnával... sokkal inkább mellé szeretek vegyesen összeválogatni mindenféle finomságot.
Életemben először úgy döntöttem, nem a számunkra szokásos rántottát készítem, az alapot a paprika tv-n látott zseniális Ausztrál adta. Állítólag, Ő erről lett híres: a tojást alaposan összekeveri sok zsíros tejszínnel, és hirtelen kisüti, úgy hogy nem egyfolytában kavargatja... Az általam készített ilyen lett:

Fincsi volt, de bármennyire is igyekeztem nem maradt elég folyós, és a tejszín miatt kissé gumis állaga lett, mindenesetre elfogyott. Ha a tojást másképp tettem az asztalra, egyéb merényletet is sikerült elkövetnem... :

Herrym eléggé kiakadt az újításon, így szinte csak kenyeret fogyasztott mellé: