Fűszeres karajcsíkok, szerecsendiós burgonya és zöldborsópürével

Nagy siker következménye ez a recept, gondoltam az előző nagy kedvencet, kicsit átdolgozom, némi zölddel kiegészítve tálalom, és biztosan jobb lesz... a hozzáfűzött remények függvényében, nagyjából az eredmény a reciproka lett a várt végkifejlettnek... Herrynél mindenképp, nekem ízlett. 

Az alap: Fokhagymás-chillis tarja burgonyapürével, a változtatás oka: kissé snassznak éreztem, gondoltam teszek bele egy kis csavart, valamint kevés husit sikerült kivenni, ezért gondoltam egy kis zöld nem ártana a képbe. Eredmény:

Husi: Most falatkákra vágtam, került bele fokhagyma, majoránna, só:

Hirtelen kisütöttem: (ez a fotó még a félkész állapot):

Zöldként párolt borsót képzeltem eredetileg, melyet házi teavajon, egy gerezd vékonyra szeletelt fokhagymával, fehérborssal, sóval, és nagyon pici cukorral összemelegítettem:

A borsóba mindig teszek egy pici cukrot, mert így sokkal ízletesebb! Majd megpároltam a borsót (csak néhány pillanat kell neki), de valahogy vágytam egy kis zöldborsópürére - amit eddig még soha nem ettem - ezért az aprítóba tettem:

A főtt burgonyát tejszínnel, teavajjal és kivételesen némi szerecsendióval ízesítettem:

Majd tálaltam:

Herry nem annyira örült az "idegen anyagnak" a tányérján, annak ellenére hogy nem lett teljesen püré a borsóból, nekem kifejezetten ízlett.

Pulykacomb marokkói lélekkel

Mostanában túlságosan érdeklődök más nemzetek konyhái iránt, ezért rengetek műsort megnézek a témával kapcsolatosan, újabban könyveket is olvasok, most kaptam egy könyvet melynek a cím: Csodás indiai konyha. Nagyon izgalmas... de erről egy külön posztban szeretnék írni. Ami mégis ide vágna: eddig mindig azt hittem hogy a magyar konyha mennyire fűszeres, vannak ám nemzetek amelyek javában túlszárnyalnak rajtunk... nemcsak a felhasznált fűszerek mennyiségét, de számukat tekintve is. És ez igen a keleti konyha, ma néztem egy műsort, melyben a marokkói konyha játszotta a főszerepet. Teljesen elkápráztatott a fűszerek sokfélesége, a zöldségek és gyümölcsök rengetege, és a receptek fantasztikus változatossága, ez a műsor ihlette a mai vacsoránkat. Nagyon érdekes volt ahogy a kultúrát bemutatta a film, amit sikerült nagyjából leszűrnöm a műsorból: rengeteg gyümölcsöt, zöldséget fogyasztanak, húsból: leginkább a csirke és a bárány a jellemző, de gyakran készítenek halakat. Fűszerek használatában: hasonló az indiai ételekhez, rendkívül sokféle fűszert használnak, számtalan keveréket, melyeknek mágikus hatást tulajdonítanak. Marokkó egyik legmeghatározóbb íz és aroma szerepét az őrölt római kömény adja meg. A leggyakrabban használt fűszerek ezen kívül a paprika, kurkuma, gyömbér, ánizskapor, fahéj, bors, cayenne bors, koriander, és természetesen igen nagy mennyiségben használják ezeket a fűszereket. Nagyon érdekesnek találtam hogy az étkezés alatt egy hatalmas tálat körbeültek a vendégek, és jobb kézzel fogyasztották, (a bal kéz számunkra tisztátalan, és egészen más a funkciója) de csakis a saját területükről vehettek. Rengeteg ételt készítenek hosszú órákon át át, cserépedényben sütve, úgy hogy több zöldséget, rengeteg fűszert, általában bárányhússal, szaftos végeredményt kapnak, melyet mindig kenyérrel és/vagy kuszkusszal tálalnak. De erről rengeteget lehetne még beszélni, hiszen fűszerekben, alapanyagokban és kultúrában  varázslatosan változatos népség... Úgyhogy inkább lássuk az első receptet, melyet Marokkó ihletett:

Mivel hirtelen ötlettől vezérelve akartam hasonló ételt készíteni, és az én konyhám nincs felkészülve tökéletesen az ilyen ripsz-ropsz megmozdulásaimra, ezért néhány hozzávaló tekintetében kompromisszumot kellett kötnöm. Tudom a pulyka nem feltétlenül jellegzetes alapanyag Marokkóban, de nekem most ez volt kéznél. Első körben megtisztítottam néhány répát, és nagy darabokra vágtam, annak függvényében, hogy hosszú ideig fog párolódni az edényben. Egy nagy fej hagymát kettévágtam, és vékony szeletekre szeleteltem, egy egész paprikát apró kockákra vágtam, majd egy jénaiba dobtam, kevés olaj társaságában:

Majd egy palacsintasütőben a következő fűszerek pirítása következett: római kömény, koriander, szegfűbors, babérlevél és némi mustármag:

Amikor elkezdtek illatozni a fűszerek, néhányszor körkörös mozdulatokkal megmozgattam a serpenyőben őket, és már mehetett is a mozsárba:

Került még bele: gyömbér, piros csemege paprika, pici chili és bors:

Majd feszültséglevezetésként porrá őrlés, került bele még só és olaj:

Majd a husi került a jénaiba, és rá a fűszerkeverék:

Alaposan összeforgattam, két deci vizet is tettem rá, majd mehetett lefedve a sütőbe 170 fokon - hiszen igen hosszú távra terveztem. Két órával később kivettem, hogy megforgassam:

Megforgattam, és újabb egy óra várt rá a sütőben, kicsit magasabb hőfokon, úgy 200 fok körül:

A film alapján öt hat órán át is sütik az agyagedényben ezeket az ételeket, de én nagyon türelmetlen voltam, ráadásul nem is bárány volt a jénaiban... Így is rettenetesen omlós és ízletes lett, friss kenyérrel tálaltam - kuszkusz hiányában, amit még soha nem ettem, de mindenképp arra vágytam volna. 

Mindenesetre siker volt első nekifutásra.

Szaftos tarja, gombával és kurkumás-fűszeres rizzsel

Eredetileg ezt a receptet nem akartam feltenni a blogra, de olyan sikere volt, hogy tálalásnál mégis lefotóztam, és úgy érzem érdemes néhány szót ejteni róla. Egy gyors vacsit terveztem, rizzsel és valami szaftos husikával. A párolt rizst mindig valamilyen zöldséggel szoktam gazdagítani, hogy ne legyen annyira natúr, olyan semmilyen uncsi... De most kihagytam a kukoricát, a zöldségeket, úgy gondoltam valamilyen fűszerekkel adok neki lelket, hiszen önmagában annyira semleges. Az előző estéről kimaradt némi fűszerkeverék a sültburgonyából, mely a következő fűszereket tartalmazta: sok chili, piros édes-nemes paprika, őrölt feketebors, só és némi fokhagymasó:

Ez volt az alap a párolt rizsnek, melyet kiegészítettem némi kurkumával. A lapos uncsi rizs, igazán izgalmas, tüzes lett a fűszerektől és fantasztikusan napsárga és különlegesen ínycsiklandozó a kurkumától, az illata pedig káprázatos.

A husi elkészítése is rendkívül egyszerű volt: apró kockákra vágtam egy nagy fej hagymát, két gerezd fokhagymát, és egy doboz gombával, az említett fűszerkeverék kíséretében alaposan lepirítottam, majd dobtam rá két kanál mustárt, egy kanál méz kíséretében. Majd a husit is lepirítottam, amikor minden oldala szépen megpirult, két deci tejszínnel gazdagítottam. Az egész nagyjából 20 perc volt, az eredmény pedig magáért beszél:

Fokhagymás-chillis tarja burgonyapürével

Hát végül nem a legszebb alkotásom az utóbbi időben, de mindenképp az egyik legsikeresebb Herrynél. Valami nagyon gyorsat és ízleteset terveztem, annak az eredménye ez a recept.

Két gerezd fokhagymát megtisztítottam, és lereszeltem, összekevertem némi chilli porral, sóval és olajjal:

A tarja szeleteket nagyon vékonyra klopfoltam:

És megkenetem egyenként a fűszeres olajjal, majd félre tettem őket:

Amíg a husi pácolódik, addig meghámoztam a burgonyákat, alaposan megmostam, feldaraboltam és feltettem főni. Majd némi réteslisztben megforgattam a husi szeleteket- csak úgy nagyjából - és forró serpenyőben hirtelen gyorsan kisütöttem:

Közben elkészítettem a burgonyapürét, tejjel és tejszínnel, a botmixer habverő részével alaposan krémesre pürésítettem. Majd tálaltam:

Nem lett valami mutatós, de annál inkább ízletesebb. Igazán egyszerű, letisztult ízek, semmi csavar, semmi fondorlat, de igazából nincs is arra mindig szükség!

Bolognai spagetti II.

Nem a kedvenc tésztaételem, de a gyorsaság miatt ismét asztalra került. Semmit nem csináltam másként, csakis a befejezést, mint előző alkalommal: Bolognai spagetti 

A befejezést és tálalást tekintve, kétféleképpen fejezem be a receptet, az első ami az előző alkalommal készült, de jelen esetben, mikor elkészült a tészta és a szósz is, a tésztát leszűrtem, majd hőálló edényben extra szűz olívaolajjal megcsorgattam és összeforgattam:

Egyenletesen elosztottam rajta a szószt:

Majd megszórtam reszelt sajttal:

Majd két-három percre forró grill alá tettem:

Szeretem amikor a sajt rásül a tetejére, kívül hihetetlenül ropogós, belül forró, lágy és nyúlós. Kiszedése nem egyszerű, de mindenképp megéri!

Gofri

A tavasz első napsugarait kihasználva néhány hete úgy döntöttük sétálunk egyet a Nagyerdőn, gondoltuk a friss levegő és egy kis D vitamin megteszi a hatását és újabb energiával tölt fel, de eredményként leginkább az éhség jelentkezett. :) Séta közben valahogy a gofri jutott az eszembe, erre Herrym néhány pillanat múlva megjegyezte: "úgy ennék egy kis gofrit". Gondoltam ez mindenképp valamiféle "jel" és mindenáron kell hogy együnk ebből a nyalánkságból. Megnéztük a környéken lévő összes büfét, és bódét, de sehogy nem találtunk olyan helyet ahol kielégíthettük volna az éhségünket. Ezért hazafelé tartva eldöntöttem, ha nem tudunk venni, akkor igenis készíteni kell! Anyához beugrottam a sütőért, felkészültem a sütésre, ami nem volt egyszerű, hiszen vagy nyolc éve nem készítettem...

Első körben, úgy éreztem a nap jótékony hatását mindenképp meg kell koronáznunk valamilyen gyümölccsel, ezért összedobtam egy gyors salátát. Felvágtam csinos kis falatokra egy körtét, gerezdekre szedtem néhány mandarint, majd ketté vágtam, került még bele néhány kiwi és egy kis doboz szamóca is. A szamócát gyakran földiepernek nevezik, de nálunk mindig is szamóca marad. A megtisztított, megmosott és felvágott gyümölcsöket frissen reszelt citrom héjjal fűszereztem, majd megcsepegtettem friss citrom levével, és néhány kávéskanál mézzel is megcsorgattam:

Majd jöhetett a tészta, ami közel sem volt ilyen egyszerű eset, hiszen természetesen rákerestem, hogy tökéletes receptet találhassak, természetesen ahány-annyiféle, de még az arányokat tekintve is igen nagy különbségeket találtam, mivel mérlegem nincs, ezért úgy döntöttem a megérzéseimre hagyatkozok.
Három tojást felütöttem, szétválasztottam, a sárgájába került egy csipet só, vagy három nagy kanál cukor, és még vaníliás cukor, most először egy nagy adag vajat és margarint is kevertem a tojásos keverékhez. (Eddig mindig olajjal készítettem.) A liszthez tettem némi sütőport majd belekevertem a tojásos keverékbe, picikét sűrűnek éreztem, ezért némi tejszínnel lazítottam. Majd felvertem a fehérjéket kemény habbá, és óvatosan beledolgoztam a tészta alapba. Egy igen selymes állagú sűrű laza nokedli jellegű masszát kaptam, de jóval sűrűbbet mint egy palacsintatészta. A sütőporral megint fukarul bántam, mert nagyon nem szeretem ha a desszerteken érződik, még annak az árán is hogy esetleg a küllem kárára válik, hiszen nem a szemünknek akarok kedveskedni, sokkal inkább az ízlelőbimbóinknak.
A gofri sütőt alaposan felmelegítettem, és egy ecsettel meg is kenegettem kevés olajjal. Valamint a tészta adagolását is óvatosan végeztem, hiszen ha túl sok, akkor a sütő "orrán-száján" folyni fog, miközben az a kicsi sütőpor megkezdi a munkáját a tésztában, valamint várhatóan a felvert tojásfehérje is segíti az állagnövekedést:

Szerencsére nem futott ki, de a feni képnél még tovább növekedett. :) Néhány pillanat alatt el is készült:

Több féle lekvárral, nutellával, gyümölccsel és tejszínhabbal ettük:

Így könnyű finomat készíteni, hiszen mind a ketten ezt kívántuk, és míg elkészült, addigra semmi más nem esett volna ilyen jól... :)

Camember leves

Nem adom fel a különböző Camembert-es receptek kipróbálását, ezért most úgy döntöttem hogy levest készítek ebből a sajtból. Rákerestem neten, és a legnagyobb meglepetésemre létezik - bár soha nem hallottam még róla - ennél már csak az lepett meg jobban, hogy minden egyes recept hasonlóképpen írta le, így gondoltam hogy nem lehet rossz, ezért én sem készítettem másképp.
Egy darabka házi vaj került az edénybe:

Majd némi lisztet tettem rá, és igyekeztem gyakori kevergetés mellett picit megpirítani, közben beledobtam két gerezd reszelt fokhagymát is:

Majd hideg vízzel, habverő segítségével folyamatosan kevergetve egy homogén levet igyekeztem létrehozni, a folyadékot, fokozatosan adagoljuk az alapba:

Majd a camembert sajtot kockákra vágtam:

Majd mehet a levesbe, sóval-fehér borssal ízesítem:

Majd alaposan beforralom, fűszeres-olívaolajas pirított kenyérkockákkal tálaltam:

Nagyon jól esett, biztos vagyok benne hogy fog még nálunk készülni, habár nem rajongok a fő hozzávalóért, ez kifejezetten elnyerte a tetszésem. :)