Húsleves: mágikus gyógyír testnek és léleknek

Az utóbbi időben elég sok negatív dolog ért, ezért úgy éreztem mindenképp otthonossá kell tenni az életünket, és mivel tehetném mással mint étellel, és mi az ami mindannyiunk számára egyértelműen az otthon melegét és fontosságát szimbolizálja? Hát igen: a nagyi tökéletes vasárnapi húslevese, isteni szerencse hogy még a nap is tökéletesen passzolt, amikor rámtört ez a fura megmagyarázhatatlan érzés... Igen, valódi mágikus hatása van, és nem csak a lélekre, de a testre is, hiszen egészen pici korunktól kezdve sulykolják belénk a nagyiaink: "ha beteg vagy, egy jó erős húsleves majd meggyógyít..."
Sajnos én nem szeretem a húslevest, általában ha készítek, végül mindig átgondolom hagymakrémlevesnek, brokkolikrémlevesnek, esetleg fokhagymakrémlevesnek... de az elkészítése számomra igen szertartásos, magas fokú odafigyeléssel készítem - mindig ugyanúgy, és valami fura oknál fogva segít megnyugtatni háborgó lelkemet.  Majd ha végre elkészült, lelkesen nekileselkedek, és mindig megállapítom, én nem is szeretem a húslevest, és csak a legkedvesebb unokahúgom jut eszembe, aki nemes egyszerűséggel: "dögteának" hívja a számunkra a meleg családi otthon szimbólumát... :)
Az elkészítés folyamata inkább "szimbolikus" értelemben fontos, mintsem megmagyarázzam tudományosan, van benne sok apró mozzanat, melyre rendszerint odafigyelek, de valójában nem tudom hogy igazából azt a célt szolgálja az adott mozzanat amire magyarázatot is nyújt, vagy csak titokzatos legenda, az idők folyamán kialakult technológia... :)
Nézzük inkább lépésről lépésre: A leges legfontosabb: mindenképp igyekezzünk jó minőségű húst és zöldséget beszerezni, ebben az esetben hajlandó vagyok kompromisszumot kötni: inkább olcsóbb kategóriájú húst választok, (értem ez alatt: csontosabbat) de az mindenképp legyen tanyasi, de legalább ne ipari! A leves állaga, színe és erőssége attól függ hogy milyen húsból készítjük, igazán arany színű levest csakis tanyasi tyúkból lehet készíteni, újabban a piacon árulnak mell nélküli tyúkot, amit levesbe nagyon szeretek, hiszen kár a drága mellehúsát ebbe a levesbe elpazarolni, arról nem beszélve hogy a hosszú főzés során az összes élvezeti értékét elveszíti, és olyan mintha fűrészport próbálnánk élvezettel elrágcsálni... De szoktam hasonlóképpen: csontlevest, vagy készítem malacból, esetleg marhából, de mind más és más jelleget ölt magára, illetve a fűszerezésben is eltérek egy picit.  Jelenleg a liba nyaka állt rendelkezésre, én valami fura perverz módon nagyon szeretem, hiszen a főzés során nem szárad ki a hús, igen olcsó, és megbízható embertől tudom megvásárolni, és valami fura módon szeretek egy nagy adag hússal hosszú időn keresztül elbíbelődni a tévé előtt...
A szükséges mennyiségű húst, jelen esetben liba nyaka  (amit sokan nem szeretnek, de mi igen) és zöldségeket alaposan megtisztítottam, és egy hatalmas edénybe tettem. Zöldségek: répa, petrezselyem, karalábé, zeller, egy nagy fej hagyma, két gerezd fokhagyma, és egy nagy adag petrezselyemzöldet összekötöztem egy nagy adag zeller zölddel, fűszerként: egész borsot és két tyúkhúsleveskockát tettem az edénybe:

Majd tettem bele egy fél csípős paprikát, és egy csipet sáfrányt, sót, és hideg vízzel felengedtem:

Az első és legnagyobb legenda ami a húsleveshez kapcsolható: mindig hideg vízbe tegyük fel az összes összetevőt, hogy együtt egyenletesen melegedhessenek át a hozzávalók, mert így lesz igazán ízletes, feltesszük főni, és amikor már éppen felforrt takarékra állítjuk a gázt és hosszú ideig, egyenletesen gyöngyözve főzzük, hogy egyenletesen oldódhassanak ki az ízanyagok. Nem tudtam még kideríteni mennyire állja meg a helyét ez a módszer, hiszen, sosem készítettem másként, csakis az alapszabályt betartva, mintha az kőbe lenne vésve, és fejvesztés járna ennek megszegéséért.
A leveskocka hallatán az emberek egy része hangosan felzizzen, hogyan gyalázhatom meg eme nemes ételt, de sajnos én már javában az új "degenerációhoz" tartozom, így számomra javában  szorosan hozzá tartozik a húsleveshez, talán azért mert hiába is igyekszünk jó minőségű húst vásárolni, és az idős nénikéhez járni a piacra zöldségért, ezek az alapanyagok már egyáltalán nem azok, mint amiből a nagymamáink készíthették a felülmúlhatatlan étkeiket. 
Amikor felforr, azonnal le kell venni a leves alatt a lángot a lehető legkisebb fokozatra, tetszik vagy nem tetszik, erre rá kell szánni az időt, húslevest nem főzhetünk hétköznap egy fárasztó 12 órás munkanap után. Majd a tetején beindul a "habzás", mi se habozzunk, kanállal, a szokásos odakészített kis edénykébe szedjük le a lehető legtöbb ízléstelen tajtékot, amennyiben szükséges ismételjük meg többször, azt hiszem ez attól függ mennyi csontos és véres hús került a levesünk alapjául.
Amikor megfőttek a zöldségek, szedjük tányérra, a hagymát, fokhagymát és a zöldfűszereket mi egyenesen a kukába dobjuk, de láttam már olyat is aki szerette, és harcolt érte a családtagjaival:

Majd a húst is szedjük ki, ilyenkor elzárom a leves alatt a tüzet, és egy nagy pohár hideg vizet óvatosan bele öntök, ez segít: hogy a leves alján összegyűlt moszatok egy helyre összpontosuljanak a lében, így könnyedén sűrű szitán óvatosan leszűröm, gyönyörűséges átlátszó és tiszta levest kapok. Természetesen a tésztát külön főzöm ki, amikor leszűrtem egy kanál levest adagolok hozzá, így annak a zsírja nem hagyja hogy a csigák összetapadjanak, arról nem is beszélve hogy az én Herrym fantasztikus nagymamájának a csodás csigáit használjuk levesbetétként. Ha már ennyire megválogattuk az alapanyagokat, rászántuk a főzésre azt a rengeteg időt, különleges odafigyeléssel készítettünk minden fontos mozzanatot, akkor a tésztából is a legjobb jár! :)

Herrymnek mindent falatonként kell tálalni, nem szeret még evés közben bíbelődni a felvágással, arról nem beszélve hogy még maszatos lenne a keze... :):):) Szép nagy adag készült, egy részét ismét átgondoltam fokhagymakrémlevesnek, nekem úgy jobban bejött... Viszont az elkészítést semmi nem tudja pótolni, amikor húslevest készítek, úgy érzem megváltom a világot, és én vagyok a világ legjobb háziasszonya, bár lehet csak azért mert nagymamámra ennyire felnézhettem, hiszen Ő valódi hős az én szememben, főzés közben melengeti a lelkemet ahogyan a róla maradt emlékek sokaságában fürdőzöm, mire elkészülök tele leszek energiával és kicsattanok a boldogságtól...

Krémtúró: két perces nasi

Tökéletes nasi kánikulában.. hiszen minimális idő ráfordítással, kevés munkával, és tűzhely nélkül pillanatok alatt készen van... A hosszadalmas készítés, és fáradtságos kreativitás és koncentráció nem terheli meg az amúgy is meggyötört szervezetünket ebben a kánikulában, ha éppen két falat édes élmény után epekedünk. Nem is kell hozzá, csak néhány apróság: kevés túró, némi tejszín, friss citrom héja, pár csepp leve, kevés édesítő: jelenleg nádcukrot használtam - mostanában nagyon menő lett nálunk, de nem tudom megmagyarázni hogy miért... :) Mindent egyben beledobálok a botmixerem késes-tárolós részébe, és alaposan megforgatom, időnként kevés fahéjjal vagy szerecsendióval tovább fűszerezem, de ez egyénileg ízlésre alakítható.
A kések alaposan lágyra és krémesre dolgozzák a zsíros túrót, a tejszínbe némi levegőt juttat, melytől fantasztikusan könnyű lesz a krém, a citrom frissességet, a cukor lágy-kellemes édességet kölcsönöz az egésznek, majd kevés kakaóval meghintve koronáztam meg a fenséges desszertet:

Kínai csípős pirított tészta garnélával és zöldségekkel

Számunkra javában a különleges kategória, hiszen nem próbáltam még ezt a típusú tésztát, a garnélát meg nem is említve, hiszen nem jellemző számunkra a tenger gyümölcseinek habzsolása. Az egész úgy indult: garnélát akarok, és különlegességnek jött mellé a kínai tészta, így mindenképp kínai alapfűszereket szerettem volna, megint az érzéseimre hagyatkoztam: a chili, fokhagyma, és gyömbér szentháromsága mellett döntöttem, melyet feldobtam egy kevés szójaszósszal. Első lépésként a kezemhez készítettem az összes hozzávalót, a chilit alaposan megdolgoztam, némi tengeri sóval - szerintem gyönyörűséges:

Előkészítettem némi fagyasztott és friss zöldséget, a kezem ügyébe tettem a tésztát és a fűszereket. Fagyasztott zöldségek tekintetében: brokkoli, némi borsó, és egy kevés vegyes zöldség keverék, frissnek vágtam össze némi répát, és a fagyasztott mini garnéláim is előkerültek:

Feltettem a tésztavizet főni, majd egy nagy serpenyőben forró olajat hevítettem, picit megforgattam benne az fokhagyma, reszelt gyömbér és chili zseniális hármasát, majd a zöldségeket és a garnélákat is alaposan megtáncoltattam az edényben, kis adagokban, hogy hirtelen piruljanak egyenként, és ne veszítsem el az értékes hőt azzal hogy mindent belezúdítok a serpenyőbe. Majd mindent vissza dobtam a serpenyőbe, leszűrtem a tésztát és alaposan összeforgattam az egészet, pici mézzel még ízesítettem, és kevés petrezselyemzölddel tálaltam:

Ízre nagyon klassz volt, épp olyan mint amilyet elképzeltem, egyetlen aprócska dolgot kivéve, vagyis a sok aprócska dolgot... hiszen ezek a garnélák annyira picurok, hogy eltűntek az ételben, és csak úgy vadászni kellett őket hogy egy-egy darabra ráakadjak... Legközelebb okosabban választok...

Jeges meggy turmix: tökéletes kánikula leves

Nagyon hirtelen és nagyon intenzíven leigázott bennünket a nyári kánikula, na nem az amitől már nálam is kileng a "toleranciamutató", hanem az amitől Herrym nagyon gyorsan "ledobja a láncot". Jelenleg este 21:43 van, és egy igen "kellemes" 33 celsius fok is párosul ehhez a lakásban, így igyekszem minél kevesebbet használni a tűzhelyet, mert ezekben a piciny terekben, gyorsan hat az a gázrózsa, és még jobban felforrósítja itthon a hangulatot, csak sajna nem a szó nemesebbik értelmében. Így mindenképp valami nagyon egyszerűt, gyorsat és frissítőt szerettem volna készíteni az én kedvesemnek, úgy érzem sikerült, hacsak néhány pillanatra is...

Vadásztam a fagyasztóban némi meggyet, melyet még félig fagyosan beledobtam a turmixgépbe, majd némi nádcukorral és egy kevés szerecsendióval és fahéjjal fűszereztem:

Majd két deci natúr joghurttal és két deci vizet is a keverékbe tettem, majd alaposan megforgattam, és már tálalhattam is:

Igyekeztem az alapanyagokat úgy összeválogatni, hogy minél kevésbé terhelje a szervezetünket, hiszen a kedves már így is kikészült, ezért választottam a nádcukrot, és a joghurtot is. Két kicsi és két nagy pohárral lett belőle, azzal a lendülettel, gyorsan el is fogyasztottuk, zseniálisan jól esett a savanykás meggy, mely tökéletesen harmonizált a könnyen emészthető joghurttal és néhány pillanatig a fűsítő hatást is élvezhettük... :)
Mindezen jó tulajdonságok mellett van még egy hatalmas előnye ennek a "levesnek":  nagyjából öt perc munkát igényel, és azonnal fogyasztható, ha elég ügyesek vagyunk akkor ebben már a mosogatás is benne van. Mindenesetre a héten már másodjára is elkészítettem, ugyanúgy elfogyott minden cseppje, most annyit változtattam: egy darab citromot, kevés citromhéjjal, és egy pohár vízzel több került a keverékbe, úgy hogy teljesen fagyott volt még a meggy:

Kissé jégkásás maradt, és egészen más volt az állaga, és jellege kevés változtatással:

Szerintem tökéletes hűsítő leves, a fiúk szerint turmix... :) Eredményként úgy nyugtáztam: mindegy hogyan hívjuk, lényeg hogy elfogyott, és ráadásul úgy hogy sikert is aratott... :)

Fűszerelem...

Némileg félreérthető lenne a poszt címe, de nem számomra, és mindenkinek világos ha meglátjátok ezeket a képeket:

Ez itt a kis fűszeres polcocskám, ami igen nagy változásokon ment át az utóbbi időkben, többen, többféleképpen reagáltak erre a jelenségre, már-már én is azt gondolom hogy a fűszerek bolondja vagyok... Van itt minden, az összes nagyáruház saját termékeitől kezdve, a márkás fűszereken keresztül, egészen a különlegességekig... Ma például voltam az aldiban, és vagy tízszer vissza kellett fognom magam, hogy ne vásároljak egy-egy új izgalmas darabot a kollekciómba, melyről észre sem vettem hogy ilyen méreteket öltött. Ezért úgy döntöttem hogy mustrát végzek, hátha eljut a "pontagyamig" hogy egyenlőre nincs szükségem újabb fűszerre, hiszen nem elég hogy a hipermarketek polcai között rendszerint eltűnök, végül mindig a fűszerek között találom magam, és átvizsgálgatom az összes polcot, hogy vajon mi nincs még a saját repertoáromban, ezen kívül már netről is rendelek és speciális  boltokba is eljárok, ahol mindenféle különlegességet keresek...

Mindez nem elég a fotón nem látszanak a különböző chili-k, a fűszermalmaim (édestől a sósig, a zöldfűszeresekig), a különböző ecetek (hagyományos, balzsamecet, levendulás borecet, rizsecet és mindezek különböző ízesítésekkel, zöldfűszerekkel), a különböző ízesített sóim, a különböző édesítőszerek (méz, nádcukor, szőlőcukor, házi vaníliás cukor...) valamint a különböző szószok sincsenek itt, melyeket a hűtőszekrényben tárolok (szója, teriaki, erős paprikakrém, Jack Daniel's barbecue szósz, wasabi, piros arany, gulyás krém...) mindez a grill fűszerkeverékek társaságában... és ki tudja még mi meg nem található a titkos helyeken, tényleg halmozom ezeket a fűszereket? Ezek csak azok melyek hirtelen az eszembe jutottak.

Na de lássuk részletesen: hiszen két hónapja kellett átrendeznem az egész rendszert, akkor 2 kosárból gyorsan négy lett: Fűszer rendezés...  Azóta ismételten átvariáltam igen alaposan, nagyjából megint duplájára nőtt a szám:

1. Alap kosár: ennek a mérete legalább háromszorosára nőtte ki magát, jelenleg pontosan 74 darab fűszer található benne. Ide pakoltam mindenféle alapfűszert, ami a mindennapi főzéshez szükséges: különböző egész és őrölt borsok, kömény és minden ami egyéb kategóriába nem illeszthető és ennek a végébe rendeztem a különböző fűszerkeverékeket, melyeket igen ritkán használok, pl: grill fűszerkeverék...Itt az elrendezés sorrendjét a használat gyakorisága adta meg.
2. Édes kosár: ebből kettő lett. Hiszen egy kosárba már nem fértek el, itt találhatóak: zselatin,  néhány pudingpor, szerecsendió, fahéj, szódabikarbóna... összesen kereken 30 tasak található  ebben a kosárkában.
3. Édes kosár 2: külön kerültek: sütőpor, instant élesztő, citromsav, borkősav, szalakáli, összesen 28 csomagocskát kóstál. 
4. Szárított zöldfűszerek: minden szárított zöldfűszert elkülönítettem. Így könnyen hozzáférhetőek, természetesen a kosáron belül is rendeztem, abc sorrendbe rendeztem, így pakolás során egymás mellé kerülhettek melyekből több is van egyszerre. Lévén hogy friss-hez nem férek hozzá, így egyenlőre tökéletesen helyettesíthetem ezeket, van itt minden: bazsalikom, babérlevél, tárkony, medvehagyma, kapor, zsálya és még sok más is. Jelenleg: 38 csomag fűszer van, ha két azonosítatlant nem számolom... :)
5. Különleges kosár:az utóbbi időben megsokasodtak, az eddig számomra szokatlan fűszerek, ezek mennyisége szépen alakult az utóbbi időben, ezért úgy éreztem, hogy ideje lesz külön helyet kapnia ezen csodáknak. :) Ide került: csillagánizs, cayenne bors, kurkuma, koriander, sáfrány és társaik, jelenleg található benne számomra semmilyen szempontból nem ismert fűszer, ezek kipróbálása várat magára..  pfff  37 kisebb-nagyobb csomag...

 Hát nem is tudom hogy jól számolok-e de minden bizonnyal csakis a csomagos fűszereket számítva meghaladtam a 200 csomagot... minden bizonnyal beteges egy átlagos hétköznapi konyhához... Ideje leállni a "szerről"... :)

Tonhal és tükörtojás...

Amerikában nagyon menő a tonhal és az ebből készült szendvicsnek minden formája... Sajnos még nem tapasztaltam itthon, hogy valamennyire elterjedt lenne, mindenesetre a különböző konzerveket mi is felfedeztük, és mondhatom nagyon szeretjük is, leggyakrabban tésztaétel készül belőle. Őszintén megmondhatom, nem a legdrágább változatot választjuk leggyakrabban, az alsó kategóriák között is talál az ember ízleteset, csak kitartóan kell keresni, és itt is érvényes: a legolcsóbbat nem szabad megvásárolni, mert az tényleg teljesen íztelen... Hosszú idő volt, amíg megtaláltuk a számunkra leginkább megfelelőt, amely ízében és árában is a mi életünkhöz igazítható, azért nem sajnálom rá a pénzt, hiszen ha valamit készítek belőle, elegendő kettőnknek egyetlen konzerv, nem szükséges fél kilót megvenni, mintha a húsból készítenénk vacsorát, így még akár majdnem gazdaságosabb is lehet egy adott étel, arról nem beszélve hogy mennyire finom! :)

Így jártam a hétvégén, szerettem volna enni valami finomat, de valahogy nem tudtam rájönni hogy mi az, ilyenkor szoktam olyat, kinyitom a hűtőt, ami finom felpakolom az asztalra, és fantasztikusan szokatlan, de isteni párosításokat lehet létrehozni... :) Most is sikerült! 

A mostani felfedezés lényege: friss ropogós héjú, belül puha kenyér, erre kentem egyszerű mennyei házi vajat, majd következett a néhány csepp citromlével, sóval, frissen őrölt színes borssal ízesített tonhalkonzerv, és mindennek a tetejére: remegős fűszeres káprázatos tükörtojás, hihetetlenül folyós sárgájával... Mondhatom csak úgy szétrobbantak a számban a különböző ízek, friss paradicsommal és uborkával kerekítettem egésszé a fogást! Legnagyobb sajnálatomra fotó nem készült, pedig nemcsak ízre de látványra sem volt utolsó... Majd legközelebb, hiszen biztos vagyok benne hogy szerepeltetni fogom még a repertoáromban. :)

Hasselback burgonya zabpelyhes halfilével

Az utóbbi időben észrevettem, hogy egyre több új alapanyagot használok, egyre kreatívabban, a mi megszokásainkhoz képest egyre szokatlanabbul, az meg már csak hab a tortán, hogy a nem tudatosan készítek "egészséges" ételeket, ami a mostani modern technológiáknak megfelelnek és divatosak. Bár a szakmámból kifolyólag - ami: élelmiszeripari menedzser - elég határozott véleményem van a témáról, egy részt: minden ami nem mérgező, az egészséges lehet... hiszen mindannyiunk szervezete más, mindenkinek egyedi módon kellene táplálkozni, hiszen más az anyagcserénk, más a szervezetünk energiafelhasználása.. arról nem is beszélve hogy mindenkinek az életviteléhez is igazítani kellene a napi táplálkozási szokásait. Másrészt: ez már nem az a föld, nem az a levegő, és nem az a víz, ahol létrehozhatjuk az igazán egészséges eledeleinket... bár most sokan megköveznének ha ennél részletesebben kifejteném a meggyőződésemet..

Volt itt egy recept, ami igen nagy megelégedéssel töltött el, viszonylag egyszerű, gyors és kicsikét még különleges is, bár könnyen lehet hogy csak számunkra az. Első körben: alaposan megtisztítottam az apró újburgonyát, és bevagdostam nagyon sűrűn, de úgy hogy ne essen szét:

Kevés olívaolajat és vajat, némi rozmaringgal, chilivel, sóval és borssal összemelegítettem, hogy már most átvegye a zsiradék a fűszerek aromáját:

Egy hőálló sütőtálba tettem a burgonyákat, és megöntöztem a fűszeres vajjal és egy nagyon kevés vízzel:

Fólia alatt alaposan puhára pároltam, közben a fogás "hús" részét is elkészítettem. A halat szeletekre vágtam, majd bepácoltam frissen őrölt színes borssal, chilis tengeri sóval és néhány csepp citromlével is megcsepegtettem. Majd egy óra elteltével megforgattam: réteslisztben, felvert fűszeres tojásban, és zsemlemorzsa helyett egy egészen új bundát találtam ki. Kukoricapelyhet és nagyszerű zabpelyhet tettem a botmixerem késes feltétbe:

Majd alaposan összeaprítottam:

Ebbe forgattam a halszeleteket, és olajban szép pirosra sütöttem:

Ekkorra alaposan megpuhultak a fűszeres burgonyák, kicsit rájuk pirítottam a grillel, és két citromszelettel és a ropogós piros halszeletekkel tálaltam:

A kukoricapehely fantasztikus ropogósságot, a zabpehely pedig egészséges étel érzetét keltette, a bors erőt sugárzott, a pikáns chili pedig a lelkemet masszírozta, a citrom savassága fantasztikusan kiemelte a hal ízét. Elégedett voltam :)

Meggyes lepény whisky krémmel

A világ egyik legegyszerűbb desszertje, talán kicsit sok benne a késztermék, hiszen nem kell hozzá más:

1. egy csomag fagyasztott leveles tészta
2. egy pudingpor
3. egy fél liter tej
4. némi cukor
5. kevés whisky
6. némi fagyasztott meggy
7. egy tojás

 És nem elég hogy kevés hozzávaló szükséges, de idő ráfordításában sem szükséges sokkal több, néha ilyen is kell, hogy nagyobb szellemi ráfordítás nélkül, biorobot módjára biggyesszünk valami nyalánkságot az asztalra. Semmi időpazarlás, semmi stressz, csak a nasi... :) Minden egyes hozzávaló azonnal kéznél lehet hiszen valamilyen formában, de a hosszú eltarthatóság jegyében vannak jelen. Első lépésként kinyújtottam a leveles tésztát, egy kés segítségével keretet varázsoltam neki, a belső részt megszurkáltam villával, a keretet pedig lekentem egy felvert tojással:

Majd magas hőmérsékleten gyorsan megsütöm, az előkészített tésztát, közben elkészítettem a whisky krémet: egyszerű vaníliás puding, extra házi vaníliás cukorral, és kevés whiskyvel, ezt ráöntöm a megsült tésztára, és rápakolom a kiolvasztott és lecsepegtetett meggyet:

 Kész...

Reggeli: pirítós salátával és felvágottakkal...

Szokásos hétvégi reggeli, volt most itthon: némi fokhagymás és borsos  szalámi, ez volt az alap, majd szépen fokozatosan felépítettem az egész menüt, első körben készítettem hozzá salátát, gondoltam korán reggel csakis jót tehet egy kis friss zöldség:

:

Nem került bele más: kevés friss vegyes zöld saláta, némi paradicsom, egy kevés uborka, és néhány szem olívabogyó. Mivel korán reggel van, és volt a hűtőben friss zsíros házi tehéntúró, ezért morzsoltam a tetejére egy keveset, így utólag bátran állíthatom, nagyon fincsi volt rajta. Fűszerként a következőket használtam: tengeri só, frissen őrölt bors, egy kevés citromlé, és néhány csepp olívaolaj. :)

A felvágottak mellé tettem egy kevés kakukkfüves kecskesajtot, és a hűtőben felfedezett valamilyen félkemény sajtot, elég aromás és érett jellege volt, vékonyra szeleteltem, majd volt még egy szelet a zab és kukoricapelyhes halacskából, azt is oda tettem:

Mivel  kenyér nem volt túl friss, csak másnapos volt itthon, ezért úgy döntöttem megpirítom:

Majd friss házi vajat kentünk a meleg pirítósra, arra felvágottat, sajtot és salit is:

Nagyon fincsi volt....

Vaníliás cukor

Évek óta tartok otthon vaníliás cukrot amit házilag "készítek", hiszen rajongok a vanília ízéért, illatáért, aromájáért! Fantasztikus, összetéveszthetetlen illata van, a fűszerek elbűvölő királynője, nem is értem miért párosítom nőneműnek ezt a fenséges ízesítőt. Valószínűleg az első elkészülése is a mérhetetlen fukarságomnak köszönhető, hiszen vagy 6 évvel ezelőtt készült, és határtalanul fel voltam háborodva a kilós árán, ez az egyik nagy függőségem a vásárlásnál: alaposan átnézem az árakat. Hiszen, minél többet takarítok meg egyes terméken, esetleg belefér a vásárlába valami újabb különlegesség, új alapanyag, számomra ismeretlen fűszer... :) Természetesen vannak olyan termékek aminél nem kötök kompromisszumot, de ez félelmetesen meghökkentő volt, ezért gyorsan vettem egy jó szaftos, vastag, fantasztikus illatú vanília rudat, és egy kiló apró szemű kristálycukrot. 
Hazahoztam az hozzávalókat, felhasítottam a vanília rudat, kikapargattam az apró magokat, és csatos üvegbe mehetett is a cukorhoz...

Majd hagytam egy kicsit érlelődni, naponta összeráztam, mert a ragacsos vanília miatt összeállt a cukor. Majd mindig cukorral töltöttem utána... Az idők folyamán rendesen veszített az aromájából, és most hogy megérkezett életem első nagy vaníliaszállítmánya, melyről időtlen idők óta csak álmodtam, végre megfrissíthettem a cukrot is, belecsempésztem két egész felhasított, "megkapargászott" rudat is, mondhatom összehasonlíthatatlan a már értékét vesztett cukorral, új életet lehelt belé a kis csoda:

Természetesen most már némi cukor is kell majd az üvegbe, és természetesen az első vanília esszenciám is elkészült, de az a poszt - és a termék - még javában érlelődik, így egyenlőre várat magára... Az új szerzemények pedig, íme:

Borsóleves

Azon ritka pillanatok egyike következett be valamelyik nap, amikor Herrym kimondta hogy mit szeretne enni, szerintem egészen véletlen lehetett, és mire kimondta talán meg is bánta hogy mennyire megkönnyítette a dolgomat. Azt mondta: "borsóleves", el sem hittem, azzal sem voltam tisztában hogy szereti, na nálunk legfőképpen paprikásan készül, a tejeset el sem tudom képzelni, azt hiszem sosem ettem még. Anyukám nagy kedvence is a paprikás borsóleves, nemrég volt egy műtétje, altatás után, ébredéskor ez volt az első szava, így valódi története van nálunk, mely különböző érzésekkel is párosul. Nem mellékesen a világ egyik legkönnyebb és leggyorsabb levese... :) Mind időben, mind ráfordítás tekintetében pozitív dolgunk van vele...

Kevés meleg zsiradékon megforgatunk: 2 szál vékonyra szeletelt répát, 1 szál petrezselymet, kicsi darab karalábét, és egy kis darab zellert:

Ha alaposan körbeforgattuk a zöldségeket, húzzuk le az edényt a tűzről, és hagyjuk hogy picit hűljön a zsiradék, majd kanalazzunk rá a pirospaprikából:

Majd gyorsan keverjük el, fontos a hőmérséklet, hiszen a paprikának a színanyagai csakis a tiszta zsírban tudnak tökéletesen kioldódni, ha túl forró, akkor viszont könnyen megég, és keserűvé teszi az egész ételt. Majd kevés vízzel fokozatosan felengedjük, úgy hogy közben beletesszük a borsót, és némi zölddel is ízesítettem, jelenleg: petrezselyemzöld és kevés zeller zöld is került bele:

Felengedtem vízzel, fűszerezzük: sóval, kevés borssal, és a tiltott húsleveskockával,  és míg alaposan felforr, egy tojásból bekevertem egy kis nokedlit, majd kiskanállal beleszaggatom. Nagyon fontos hogy megfelelő minőségű borsót válasszunk, így ez pont egy olyan termék, amin soha nem spórolok, mindig ugyanazt a fajta zsenge fagyasztott borsót használom, így a főzési idő nagyon kevés, pillanatok alatt kész van, és tálalhatunk is:

A kedves megette az egész lábassal, igaz két alkalomra... de elfogyott mind egy cseppig! :)

Igazi klasszikus: eper és pezsgő

Az egyik este sikerült összehozni ezt a hatalmas klasszikust, számunkra a megfelelő arányok: 

1. nagyjából egy kiló friss zamatos szamóca - amennyiben az lehetséges nem a hatalmas tökéletes génkezelt egyedek, hanem az a magyar fajta, ami talán valódi földet is látott, ami illatos, édes, minden egyes szemnek valódi nyár íze van, és minden egyes őt ért napsugár, gyönyörűséges dallamot varázsol a szívünkbe.
2. egy üveg illatos édes pezsgő 
3. két három evőkanál karamellás ízű nádcukor :) 

A szamócát alaposan megtisztítottam, folyó víz alatt lemostam, megszabadítottam a csumájától, majd négyfelé vágtam:

 Óvatosan rátöltöttem az egész üveg alkoholt:

Majd a cukor is rákerült, néhányszor megkavartam, és megvártam hogy elolvadjon:

Nagyon finom volt, bátran állíthatom hogy mindenkinek ki kell próbálni, viszont érdemes vele vigyázni, mert hamar az ember fejébe száll, emiatt mi sem ettük meg az egészet, és Herry szerint másnap még finomabb volt, úgy is hogy a buborékokat már nélkülöznie kellett...

100 bejegyzés...

Most vettem észre hogy elkészült a 99. bejegyzésem is, mely a túrós csusza volt!!! Ez mindenképp nagy dolognak számít nekem, ezért valami nyalánksággal otthon meg is ünnepeljük! Ennél csak akkor örülhetnék jobban, ha esetleg valamiféle visszajelzést is kapnék a bejegyzésekről...Kíváncsi lennék olvassa-e rajtam kívül a blogot egyáltalán valaki... :) És ha igen, hát akkor vajon milyennek találják mások???

Túrós csusza

Hát nem is tudom hol kezdjem, ez is olyan étel mint a főtt kukorica.. nem gondolnám hogy egész bejegyzést kell róla készíteni, főleg ha azt is figyelembe vesszük hogy igen ritkán kerül az asztalra, de akkor olyan jól tud esni! :) Nem igazán fogyókúrás étel, de időnként olthatatlan vágyat érzek egy hatalmas adagra, így volt ez most is! Rengeteg előny van a számláján: pillanatok alatt elkészíthető, a nehézségi szint pedig nagyjából egy bundás kenyérrel összevethető, bárki elkészítheti, elrontani sem lehet... :) Egyetlen titka van, csakis gondosan válogatott alapanyagokat használjunk, bár ez mindig igaz, egy ilyen egyszerű éteknél pillanatok alatt elbukik az egész egyetlen vacak hozzávalótól...

Eredetileg házi lebbencs tésztát használnék hozzá, de sajnos most nem volt itthon, a vágy pedig hatalmasabb volt ennél, így  megalkudtam a fodros nagykockánál... Feltettem a vizet főni, közben kevés füstölt szalonnát és húsos szalonnát felvágtam, és alaposan megpirítottam, úgy hogy  kívül fantasztikusan ropogós, belül pedig szaftos omlós legyen, és maradjon némi zsírtartaléka. Amikor megpirult a szalonna kiszedtem egy tálkába, majd egy másik tálkába belemorzsoltam a házi túrót, a házi túró utolérhetetlen, semmilyen szempontból nem hasonlítható a nagyáruházakban kapható  vizes, vacak savanyú termékekhez, még ár szempontjából sem, mert én nagyon szerencsés vagyok, és van egy olyan kistermelő a városban, akit nem cserélnék le... Egy harmadik tálkában pedig a tejfölt kavarom ki kevés sóval és borssal, ez a termék is ugyanattól a kistermelőtől való, olyan selymes, krémes és gazdag, hogy a elmondani nem lehet, szinte megáll benne a kanál. :) Ennyi idő alatt biztosan elkészült a tészta, alaposan leszűröm, a szalonna zsírjából leöntök (nagyon jó lesz az még máskor) és a forró elképesztő aromás zsírra dobom, alaposan megforgatom, és tálalok:

Forrón kell enni, azonnal ahogy elkészült. Mindenki annyit vehet mindenből, amennyi az Ő szája ízének megfelel: (van ismerősöm aki képes megcukrozni a szalonnás változatot, de ezt az információt hosszú évek alatt nem tudtam feldolgozni, így minősíteni sem szeretném):

 Ennek az ételnek az egyszerűségében rejlik a zsenialitása... Most is megenném! :)

Sütőzacskó: igazán aromás csirkemell, burgonyával és párolt zöldséggel...

Kezembe akard a fiók alján lapuló sütőzacskó.. rendszerint havonta kiszedem az összes fiókot, kicsit kitakarítani, egy kis fűszer, por mindig begyűlik ennyi idő alatt. Így bukkanok rendszerint ezekre az elvesződött kincsekre, jelenleg: sütőzacskó, van ám itt mindenféle, de azzal a lendülettel vissza is kerülnek ugyanoda... Most valahogy piszkálta a csőröm, hogy évek óta nem használtam ilyet, és az éjszaka közepén kellett gyors vacsorát készítenem... gondoltam legalább az éjszakai mosogatástól megkímélem magam... :) így gyorsan magamhoz ragadtam. 

Meghámoztam némi burgonyát, vettem ki a fagyasztóból zöldségeket: volt benne: brokkoli, zöldbab, cukkini, citromsárga répa, hámoztam sima sárgarépát, és felszeleteltem a csirkemellet:

Tekertem rá jó sok színes borsot, némi chilis tengeri sót, és kivételesen különböző fűszersókkal is megszórtam: (ezeket a fűszereket nem szoktam megvenni, mert gazdaságosabban jövök ki, ha magamnak állítom össze, de most ezeket megörököltem... így miért vesszen kárba, gondoltam kipróbálom)

Majd a zacskóba adagoltam és néhány hideg vajkockát is rádobtam, egyéb zsiradékot, és folyadékot nem is használtam: 

Alaposan lezártam, és a tepsin forró sütőbe tettem:

Természetesen csak később láttam hogy néhány lyukat kellett volna ejtenem a zacskón, ami kimaradt, így sülés során a bent keletkezett gőzök, és gázok nem tudtak szabadulni, volt olyan pont a sülés során amikor attól féltem hogy felrobban az egész. Az elkészült eredményről sajnos fotó nem készült, pedig nagyon klassz volt, egymás gőzeiben átpárolódott minden, frankón omlós és fűszeres zöldségek, igazán ízletes volt, bár a csirkemellel továbbra sem vagyok kibékülve, mégis elégedett vagyok... :) Gyakrabban fogom használni a sütőzacskót...

Könnyű ebéd - epeműtét után...

Vendégeket vártunk... természetesen nekem eszembe sem jutott volna meghívni az adott delikvenseket, na persze nem azért mert nem kedvelem Őket, csakis azért mert túl magas a rizikófaktor az Ő esetükben, és semmi esetre nem szeretném elriasztani Őket ettől a bimbózó kapcsolatból. Az én kedvesemnek egy nagyon kedves barátjáról és barátnőjéről van szó... a rizikófaktorok pedig a következőek:

1. a páros szebbik fele nemrég esett át egy epeműtéten, és ezzel együtt mindenféle ehhez tartozó "nyalánkságon", így laikusan is tudtam hogy igen szigorú diétát kell tartania, amit nem ismertem...
2. a páros "erőssebbik" fele - a férfi: szakács, és nem elegendő hogy mesterséges címere eme nemes szakma, de hallomásból biztosan tudom, hogy igen jól is teszi amit tesz, ráadásul még szeret is főzni.
3. a néhány találka alkalmával számomra sejthető hogy valamilyen speciális táplálkozás hívei, mármint semmi megbotránkoztató, de nem használnak akármilyen fűszert, minden szempontból fontosabb számunkra az egészséges életmód, mint ami ránk jellemző, és mivel semmi konkrétat nem tudok, ezért ez is nagyban megnehezíti a dolgomat...

Úgy érzem ez a hármas elegendő okot szolgáltat arra hogy én lehessek egy hétre a "para királynő", hiszen számomra alapvetően üti egymást a "fenséges" étel és a diéta, számomra a legjobb falatok zsírosak és szaftosak, túl fűszeresek és  sokáig készülnek. Úgy érzem élelmiszeripari szempontból igen ellentmondásos ez a történet, hiszen az egészséges ételek: fehér hús, minimális zsiradék, rövid hőkezelés, kevés fűszer... Na mármost ilyet egy szakácsnak? Valahogy nem állt össze a kép! Valamint a női vendégünkről - Julcsi - azt is tudtam hogy igen nagy mennyiségű súlyfeleslegtől szabadult meg, a káros szenvedélyei felhagyásával egy időben, ami olyan teljesítmény hogy mindenképp tiszteletre méltó, hiszen tudom én soha nem lennék képes ilyen eredményre, és az emberek nagy része sem. Mindenesetre hajlandó voltam bevállalni a leégést annak fejében, hogy Julcsi ne legyen beteg, hiszen mégiscsak az Ő betegsége ami elsőszámú szempont a menü kialakításában. Viszont semmilyen infóm nem volt arról hogy mi az amit ehet, és mi az amit nélkülözni kell. Így több alkalommal leültem a gép elé, és kutakodtam egy kicsit, hogy mit érdemes rizikózni és mit nem. Az hamar nyilvánvalóvá vált, hogy egyénfüggő, ki mennyire érzékeny műtét után, sajna erről infóm nem volt, ezért mindenképp olyat szerettem volna, senki ne üljön üresen az asztalnál, és hellyel-közel mindenki ehessen úgy hogy ha lehet ne kelljen idő előtt mentőt hívni.  Rengeteg szabály, és ha lehet még több tiltás: semmi frissen sült pékáru, teljes kiőrlésű sem, semmi zsír, semmi bő olajban sütés, semmi paprika, semmi "szeles", semmi fűszeres.. Csak szenvedtem a menüvel, így úgy gondoltam csirke mell lesz, valamilyen zöldfűszerrel, minimális olívaolajjal, aki szereti a fűszereset, annak készítek külön a tetejére valami fűszeres cuccot, hogy ízesebb legyen, és ne túl száraz. A rizs alap - én nem szeretem, de ha fűszertelen csirkemell mellé sóban-vízben krumplit teszek, az én Herrym kikészül... :) A "szakirodalom" pedig a rizst javasolta. Valamint salátát terveztem, a zöld mindig jó, mind a diétának és egyébként is Herry imádja! :) A tervek után a kivitelezés sem ment zökkenőmentesen, mindennel elkéstem, a lakásban és a konyhában pedig a teljes káosz uralkodott... :)

1-es számú saláta:

Alapvető terv: Salátát nem fűszerezem, fűszereket az asztalra tesszük, és kétféle öntetet készítek: kapros-joghurtos és olívaolajas-citromos. 

Összevágtam a zöldségeket: 1,5 uborka, 5 közepes paradicsom, 1 paprika, 3 fej retek, 1 fej alma, betettem a hűtőbe, összedobtam az önteteket. Ekkor hazajött a kedves, és természetesen beleevett, az én nagy szerencsémre, hiszen nagyjából a következő párbeszéd zajlott:

- Mit tettél a salátába?
- Semmit...
- Dehát csíp.
- persze...
- tényleg!!!
- ???

Ekkor megkóstoltam egy uborkát, mely olyan égető poklot varázsolt a számba egy pillanat alatt, de ez eltartott vagy két órán keresztül. Nemhogy megfőztem, de szerintem el is fogyasztottuk a kajcsit, mire végre elmúlt a melegség a számból, a melegséggel nem lett volna baj, de előtte lezsibbadt a fél fejem, annyira csípet hogy az ízeket sem éreztem, ez pedig nehezít a főzés folyamatán...

Amikor ezt felfedeztük, megérkeztek a vendégek, így a fejetlenség még inkább elhatalmasodott rajtam, olyan ideges voltam hogy nemcsak a konyhában, de az egész kecóban kuplerájt csináltam... Elölről kellett kezdenem - 2-es számú saláta:

A tájékozódás során olvastam hogy a répa is jó, így a második körből az sem maradhatott ki. :) Gondoltam a kevés retek elfér a saliban, nyugodtan kiszedhető, hiszen Julicsinak egyáltalán nem ajánlott... De az uborkára nem is gondoltam... :(
A csirkemell tökéletes választás: nincs rajta zsír, fehér hús, igen ám, a hirtelen sütés kizárva, így könnyen előfordulhat hogy olyan száraz és íztelen lesz... kiakadtam, nem volt mit tenni, szűk keretek között kellett mozognom a fűszerek tekintetében is, ekkor nyilvánvalóvá vált, nem szeretem a korlátokat a főzésben!!!! A mindennapos BORS = TILOS! Pffff... akkor mit tegyek? Kevés tengeri só, valamint a fáma leginkább zöldfűszereket javasolt, kiemelve a bazsalikomot, így én is ezt használtam, és gyorsan úgy döntöttem nem fűszerezem tovább mással, csak nagyon kevés olívaolajjal:

A hőkezelési technológiához pedig nem választottam mást mint: egy nagy tepsi alját nagyon véknyan kikentem néhány csepp olívaolajjal, ráfektettem a vékonyra szelt csirkemelleket és viszonylag alacson hőfokon megpároltam őket, egyszerre az összeset, ami egy kiló hús volt, így nem kaptak egyszerre hirtelen magas hőfokot, hogy olyan pörzsanyagok keletkezhessenek ami kikészítette volna vendégünk szervezetét:

Készítettem párolt rizst a szokásos módon, azt hiszem a köreteket egyenként külön posztba teszem,  és akkor nem kell minden egyes posztban leírni, csak elegendő lesz az adott bejegyzésemre hivatkozni:

Valamint került még az asztalra a "szaftos csirkemell feltétként": hagymás fűszeres gomba, na itt pótoltam mindent ami a csirkemellről lemaradt: libazsírral indítottam, ment bele rengeteg hagyma, és gomba, só-bors, kakukkfű, chili. Azt hiszem minden ami epe szempontjából tiltó listán van! :)

Julcsi megjegyezte, hogy bírja a gyümölcsöt, ezért neki vágtam fel sárgadinnyét szamócával, nem kellett ízesíteni, mert önmagában is fenséges volt mind a kettő:

Végül ezt a fiúk ették... Én vegyesen fogyasztottam:

A teljes agyrémet, rengeteg bakit, és a vacak mozit leszámítva igazán hangulatos este volt! Bár ez nem az ételen múlott, a társaság sokat dobott rajta, hiszen pontosan olyan barátok Ők akik nem átlagosak, különlegesek, és igazán fantasztikusak... :)